Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1936. szeptember

9 egész keresztyénség érdeke azt kívánná, hogy addig fogjanak össze Krisztus tá- 6. borai, míg a spanyolországi sajnálatos tűz más helyeken is ki nem gyúlad és nem támad a Krisztus népei és egyházai ellen. De hát az összefogás elmulasztásáért nem a protestantizmusra nehezül a történelmi felelősség. Hogy pedig a mi érthetetlen államkormányzatunk még most is tanácstalanul és gyermekes tartózkodással nézi el a felekezetközi viszonyok elmérgesedését és az országos törvényeket, sőt magát a polgárság nyugalmát és a magyar társadalom kívánatos rendjét is egy felekezet hatalmaskodásának szolgáltatja ki, azért sem mi viseljük a történelmi felelősséget. A felekezetközi viszonyokról miért beszéljek részletesebben! Ott tartunk, ahol tartottunk. Vagy ha haladtunk valamiben, csak az egymástól való elhidegülésben haladtunk. És, sajnos, ez a szomorú megállapítás a református testvérekre is vonatkozik. Ezek a lehangoló jelenségek sem indíthatnak azonban arra, hogy mi bárkivel szemben is a szeretetlenség vagy éppen a gyűlölködés útjára térjünk. Ellenkezőleg. A mi felsőbbségünk éppen az, hogy nevünkhöz híven, mi minden körülmények közt és mindenkivel szemben az evangélium tűrő és szelid szellemét képviseljük, még akkor is, ha egyedül maradunk. A mi felsőbbségünk éppen az, nogy mi nem a jelenvaló idők viszonyai, hangulatai és hatásai szerint intézzük életünket, nem is csak multak hagyományait őrizgetjük, hanem jövendőt építgetünk az evangélium Urának és népének. Ezért a jövendőért hordozzuk a jelen terheit. Ezért a jövőért tűrjük a jelen vesszőzéseit és vesszük fel gondjait. Ezért a jövőért siratjuk meg hűtlen testvéreinket, akik nagy könnyelműen nyesegetik le egyházunk fájáról a reménylett gyarapodás termőgallyait. Ezért a jövőért őrizgetjük evangéliumi hitünket és ezért a jövőért szolgáljuk és építgetjük apáinktól örökölt drága evangéliumi egyházunkat. Mit tettünk a nemes cél szolgálatában az elmúlt közigazgatási esztendőben, erről kell ma beszámolnunk a közgyűlésnek. Lássuk előbb is, mik történtek az egyházmegyékben. Az arad—békési egyházmegye felügyelője dr. Krayzell Miklós megnyitó beszédében a vallás nagy embernevelő és társadalmat egyensúlyozó hivatását emeli ki. Az emberiség életében mutatkozó bajokat is az okozta, hogy ,,a világháború kitörése óta mindig annak az ellenkezője történt, mint amit az evangélium hirdet". Az egyensúly csak akkor állhat ismét vissza, ha a keresztyén világ újból visszakapcsolódik a keresztyénség által kitenyésztett eszményekbe. Azon fordul meg a sorsunk, hogy ember és társadalom tud-e és akar-e igazán keresztyén lenni. A mai keresztyénség azonban ál-pogányság. Elismeréssel emeli ki a békéscsabai egyház alkotó munkásságát. Majd üdvözli a kisebbségek érdekeit pazarul kielégítő iskolai rendeletet. Végül a németországi egyházi viszonyokat birálja. Az esperesi jelentés különösen is kiemeli az iskolák fontosságát, de a testi nevelés egyoldalúságát helyteleníti. Békéscsabán a 8 osztályú népiskola kifejlesztését megkezdték. Elítéli, hogy ahol egyházi iskolánk is van, még egyházi tisztviselők is nem az egyházi iskolába járatják gyermekeiket..Kiemeli a Schmalkalden! cikkek négyszázados születésének emlékezetén azt a teljes határozottságot, amely e cikkben az evangélium megvallását illetőleg észlelhető. A turanizmus terjedését a keresztyénség szégyenének bélyegzi. A Tranoscius-féle énekeskönyv háromszázéves jubileumát ünnepli. Végül megköszöni, hogy már negyedízben választották meg az esperesi tisztségre. Az esperesi jelentésből szomorúan állapíthatom meg, hogy az esperesség egyházaiban a születések száma apadóban van. Húsz évvel ezelőtt magában a békéscsabai egyházközségben több gyermek született, mint most az egész egyházmegyében. Ugyanígy hanyatlik a házasságkötések száma is, ami azt mutatja,