Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1936. szeptember

5 Kétségtelen az, hogy a marxista támadás célja a társadalmi s ennek nyo- 3. mán pedig az állami rend felforgatása. Minden társadalmi és állami rendnek pedig az alapja az a tiszta erkölcs, amely az Istenség fogalmából ered s amelyet nem pótol semmiféle materialisztikus felfogás. Éppen ezért az Istenség eszméjét valló és hirdető egyház a történelmi idők folyamán mindvégig a legszilárdabb alapja volt minden társadalmi és állami életnek. Ezt tudva és ismerve minden marxista támadásnak első célja az Isten eszmének lerombolása, az Isten eszmét valló és szolgáló egyházak megsemmisítése volt. Ebből nyilvánvalólag következik, hogy a felforgató eszmék elleni védekezés első frontjában az egyházak megmentése, az egyházak megerősítésének feladata áll. Ez a kötelesség egyformán terhel minden egyházat s mert a támadás veszélye egyformán fenyegeti az összes egyházakat, nyilvánvaló, hogy a védekezésnek is összefogónak, egymást megértőnek kell lenni. Ezt bizonyságként látva fordulok erről a helyről kérő szóval a többi egyházakhoz, hogy a tornyosuló fenyegető veszélyt látva tegyenek félre minden felekezeti versengést, az emberekben ne lássák a felekezeti különbséget, lássák csupán az egy Istent hívő embert s ez lehetővé teszi annak az egységes védelmi frontnak a kialakulását, amely egyedül mentheti meg a kultúra összeomlását, az emberi méltóság, a teljes emberi lét fennmaradását. De amikor hirdetem a fenyegető veszéllyel szemben a felekezetek összefogásának feltétlen szükségességét, meg kell állapítanom azt is, hogy az egyes felekezetek csak annyiban lesznek a védekezés erős bástyái, ha a felekezeten belül a hit erőssége, mélysége egész a vértanuságig, egész az önfeláldozásig ér el. Lelkészeink és tanítóink hivatásszerűen vállalt, de Isteni kötelessége elsősorban a hitéletnek ily mérvű elmélyítése. Nem kizárólagos eszköze ennek a heti igehirdetés, de feltétlenül szükséges ehhez a belmissziós munka oly mérvű fokozása, hogy egyéni gondozás nélkül, hitbeli megerősítés nélkül ne maradjon egy lélek sem. Azt mondja az írás „Növekedjetek kegyelemben". Az Ürnak ez a parancsa parancs elsősorban az ő szolgái a lelkészek számára, s ennek valóságos tartalma az, hogy nem elégedhetünk meg a meglévők megtartásában és a hitnek egyszerű megvallásában. de kötelességünket hiven úgy teljesítjük, ha a hitmegvallás erősségében, a hívők számában fejlődés állapítható meg. Egyházunk a szabadság egyháza. így az egyházi felsőbbségnek alig van lehetősége az egyes eklézsiák hitéletének megvizsgálására, erre hitbuzgó, .kötelességtudó lelkészi és tanítói kaiunk kötelességismerete mellett szükség nincs is! Mégis arra kérem a karok minden egyes tagját, hogy évenként egyszer vegyék számba az elmúlt év munkáját — saját lelkiismeretük bíráskodásával állapítsák meg, hogy a vallásos élet bensőségében, a hitbeli 'elmélyülésben megvan-e az Űr által megparancsolt növekedés? Még egy körülményre kivánom a m. t. e. k. közgyűlés szíves figyelmét felhívni. A mi egyházunk a maga kicsiségében is az Isteni rendeltetésnek, történelmi és kulturális hivatásának annál nagyobb, értékesebb erőtényezője lesz, mennél szorosabb a belső összetartozás érzése, mennél nagyobb fegvelem uralkodik az egyház kebelén belül. Önfegyelem az egyházi tisztviselői karban, fegyelemtartás a gyülekezetekben és fegyelem az egész egvházi közéletben, biztosíthatja azt a zárt egységet, amely a védekezésnek egyedül lehet biztos vára. Első sorban tehát én nem a hatalmi eszközökkel kikényszerített összetartásra és fegyelemre gondolok ezzel, hanem arra, amely a belátásból, az együttérzés teljes átérzéséből, a hit által egybekapcsolt lelkek teljes harmóniájából fa-