Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1931. szeptember

rí 29 Á pestmegyei felső egyházmegye javaslatai és kérelme' egyházi énekügyünk érdekében Margócsy István lelkész (Ácsai «Egyházi énekügylink» c. tanulmánya alapján. Az Énekügyi Bizottság a javaslat minden egyes pontjára külön adja meg szakvéleményét a következőkben : Ad. L 1. Az elemi oskolákban az eddig előírt 42 énekdallam és énekszöveg betanítása is nagy nehézségekbe ütközik az erre a célra szánt csekély óraszám folytán. Hogy tehát a betanítandó énekek ezen számát 200—250-ig növeljük, az teljesen meg valósíthatatlan utópia, de nincs is arra szükség, mert nincs a világnak egyetlenegy felnőtt gyülekezete sem, amely ezen horribilis számnak csak felét is ismerné. Ad. 1. 2. Ha egy-két «szorgalmi éneket a tanító mégis be tud tanítani, nem fontos, hogy azok «feltétlen csak magyaros szövegek és csak magyar dallamok» legyenek. Ugyanis evangélikus egyházunk legfőbb énekei, az u. n. törzs-énekek («Kernlieder») német eredetűek, (ami érthető, lévén ev. egyházunk szülőhazája Németország), s éppen ezek mind szövegi. mind dallami tekintetben a legművésziebbek, a legértékesebbek, s tartalmilag a legkevésbé nélkülözhetők. ezek közül is főleg Luther szövegkölteményei a reformációkorabeli dallamokkal. Azért hát fontosabb, hogy gyer mekeink elsősorban ezeket sajátítsák el. s csak mintegy függelékképen taníttassanak az eredeti magyar szövegek és dallamok, amelyek közül amúgy is alig van egypár, amely értékes valamennyire dallami tekintetben. Ad. I. 3. Az Énekügyi Bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a szövegek (jobb fordítások hiányában egyelőre) a Dunántúli Énekeskönyv szerint s a dallamok (a ritmikus dallamforma be\ ezetéséig) a Kapiféle koráikönyv szerint éneklendők, amenynyiben a javaslatban előforduló «egyetemes partitúra» kifejezése alatt «korálkönyv»-et ért a javaslat. Ad. I. 4. A javaslat zárjelben írt magyarázata a «ritmusában is magyaros legyen» kitételére az Énekügyi Bizottságnak az a megjegyzése, hogy az csak zenei hozzá nem értésből eredhet. Ugyanis, ha a javaslat által előírt módon énekelnők a dallamokat. akkor azok éppen nem ritmusosak, hanem ellenkezőleg: «ritmustalanok» volnának. Mert. ritmusos csak az esetben maradhat az éneklés, ha szigorúan megtartjuk minden egyes hangjegy által mutatott időérték-viszonyt. Lehet talán, hogy a javaslattévó arra a «ritmustalan ritmus»-ra (contradició) gondolt amellyel cigány-népzenészeink rontják magyar népdalainkat. Ha követnők a javaslat utasításait, akkor éneklésünk nem «érzésteli» volna, hanem «szentimentálisan érzelgős», ami teljesen távol áll a protestáns korál objektív karakterétől, tehát amitől Isten óvja egyházunk szent énekeit. Ad. I. 5. Az Énekügyi Bizottság kéri, hogy részére megbízatás adassék ismétlő, gazdasági és továbbképző-tanfolyamok, továbbá levente-tanfolyamok és középiskolák részére való énekdallam-tanterv készítésére. Ad. II. 1. Az iskolán kívül hetenként tartott esti énekórákat nagyon helyesli az Énekügyi Bizottság. Németországban már 4 -5 év óta redszeresen tartják ezeket a «Singstunde»-kat a felnőtt gyülekezet részére, ahol a következő vasárnap énekeit begyakorolják s új énekeket tanulnak. Az Énekügyi Bizottság is javasolja, hogy ezen esti énekórák (az esti biblia-órák mintájára > rendszeresítessenek, még pedig városban és faluhelyen egyaránt. Ad. II. 2. Az Énekügyi Bizottság helyesli egy új énekeskönyv kiadását, de csak azon esetben, ha az a ritmikus dallamforma kottájával jelennék meg, s ha a szövegfordítások úgy készülnének, hogy a fordító a magyar szöveg prozódiáját hozzá szabná a dallam által nyújtott zenei ritmushoz. Csak ily módon érhetnők el a javaslát által is óhajtott «kívánatos egység»-et, még pedig nemzetközi értelemben is, amint az a római egyházban van. Ad. III. 1. A «transiciók» kifejezést az Énekügyi Bizottság nem érti, mert ilyen terminus technikus nincs sem az általános zenetudományban, sem a protestáns koráitanban. Ami a verssorok közötti átmenetet illeti, azok — éppen ellenkezőleg — nenj hagyandók meg, sőt szigorúan megtiltandók. Az csak a bárok és a rokoko korszaknak copfos divatja volt, ma már a csak némileg is képzett kántor és orgonás sem csinálja azokat a közbeékelt cikornvákat, amelyek csak arra voltak jók, hogy a koráldallam kerek egységét értelmetlen szilánkokká szétdarabolják. Csupán csak az egyes vesszakok között tűrhető meg az orgonán egészen rövid közjáték (interludium) s akkor sem a javaslat által proponált «átmenet» (moduláció), mert hiszen egy és ugyanazon éneknek valamennyi versszaka ugyanabban a tonalitásban játszandó és éneklendő. Ad. III. 2. A javaslat által proponált «repeticiók» megbontják a dallam szerkezetét s ezért csakis ott engedhető meg, ahol az a koráikönyvben elő is van irva. Ad. III. 3. Az Énekügyi Bizottság nagyon helyesli, hogy az énekles menete Tempó) feltétlenül elevenebb legyen, de nem érti az Énekügyi Bizottság, hogv miképen lehet az ének «menete» (azaz tempójaj «magyaros és' ritmikus.» Ugyanis a tempó lehet lassúbb vagy gyorsabb. de nem lehet magyarosabb vagy magyartalanabb s a tempó változása vagy váltakozása egyáltalán nem változtat a ritmuson. lévén ennek kritériuma a hangidőértékeknek egymáshoz való relatív viszonya, ez pedig tudvalevőleg mindig ugyanaz marad akár a legszélsőségesebb gyors vagy legszélsőségesebb lassú tempóban is. Ad. Ili. 4. A tanítóképzőintézeti zenetanárok ma már többnyire okleveles szak—•———