Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

11 szerte harc folyik a katolikus gondolat, a katolikus erkölcs, de általában a 6. Vallásos gondolat és az erkölcs ellen is. Ezért a katolicizmusnak a maga eszményei és törekvései védelmében fegyvertársat kell látnia mindazokban, akik — fia katolikus hitünk szerint vallási kérdésekben téves útakon járnak is — a vallás és erkölcs eszményeinek hódolnak, ezek érvényesítésére törekszenek." Régóta vártuk ezt a bölcs megállapítást és kijelentést. Az eddigi kultuszminiszterek azonban vagy nem merték, vagy nem akarták megtenni. Mi csak hálásak lehetünk Hóman miniszter úrnak a maga helyén elhangzott komoly intésért. A magunk részéről teljes őszinteséggel kijelentjük, hogy boldogok volnánk, ha a ténylegesen fennálló kultúr-harc megszűnnék. Kijelentjük azt is, hogy „örömmel látjuk fegyvertársakul mindazokat, akik — noha evangélikus hitünk szerint vallási kérdésekben téves útakon járnak is — a vallás és erkölcs eszményeinek hódolnak és ezek érvényesítésére törekszenek." Mostantól fogva nagy reménységgel és erős bizodalommal nézünk kiváló kultuszminiszterünk egyházakat békítő nemes törekvése elé, s szívünk teljes ragaszkodásával állunk a felekezeti békességet biztosítani kívánó munkájának szolgálatába, mert az a szent meggyőződésünk, hogy ezzel nemcsak a vallástalanság és erkölcstelenség démonainak legyőzését, hanem a társadalom békességének és a nemzet nyugalmának visszaállítását is szolgálhatjuk. Nekünk pedig évszázadok óta ez volt mindig nemcsak a vágyunk, hanem a célunk is. Kétségtelen, hogy a miniszter nemeslendületű felszólalásának volt következménye, hogy Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az idei katolikus nagygyűlés utolsó ülésén a házasság kérdésével kapcsolatosan hozzánk, protestánsokhoz is üzenetet küldött. Első eset ez, hogy a katolikus nagygyűlésből nem kicsinylés és nem hadüzenet, hanem testvéries szó csendül felénk. Ez a hang igazán jubiláris jelentőségre emelte az idei katolikus nagygyűlést. A hercegprímás a többi közt ezt mondta: „Mint a magyar haza polgárai törvényes eszközökkel szorgalmazzuk a polgári házasságról és polgári elválásról szóló törvénynek olyan módosítását, amely a katolikusoknak is jobban megfelelne, a nemzet vitális érdekeit is jobban szolgálná és nemkatolikusok a maguk szempontjából szintén bátran elfogadhatnák. Ez a törvénymódosítás az egyik lehetőség szerint abban állna, hogy az egyvallású jegyesekre nem vonatkoznék a polgári házasságról szóló törvény, úgyhogy ezeknek saját egyházuk törvényei szerint kötött, pusztán egyházi házasságát az állam kőtelező polgári házasság nélkül akceptálná és neki polgárjogi következményeket biztosítana mindaddig, amíg az az egyház, amelyben a házasság köttetett, a maga törvényei szerint ki nem mondaná és az államhatalommal hivatalosan nem közölné, hogy az illető házasság kezdettől fogva érvénytelen volt, illetőleg, hogy a házassági kötelék felbomlott. Ebben az esetben a vegyesházasságokra vonatkozóan a mostani állami törvények továbbra is érvényben maradnának. A törvénymódosítás a másik lehetőség szerint pedig még helyesebben abban állana, hogy a polgári házasságról szóló törvény sem az egyvallású, sem a vegyesvallású jegyesekre nem vonatkoznék, hanem ezeknek közös egyházuk vagy az egyik fél egyháza előtt kötött pusztán egyházi házasságát az állam ugyancsak kőtelező polgári házasság nélkül akceptálná és neki polgárjogi következményeket biztosítana mindaddig, míg az egyház, amelyben a házasság köttetett, a maga örvényei szerin ki nem mondaná, és az államhatalommal hivatalosan nem közölné, hogy az illető házasság kezdettől fogva érvénytelen volt, illetőleg, hogy a házassági kötelék felbomlott. Az volna ennek a jubiláris katolikus nagygyűlésnek az egész magyar nemzetre legüdvösebb eredménye, ha ezt a törvénymódosító javaslatot nemkatolikus testvéreink is magukévá tennék és támogatnák."