Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

10 6. gárai, kultúrájának sokszor úttörő harcosai, az építésben ön2etlen munkatársai, mégis a legtöbbször mostoha gyermekként bánik velünk. Ma már nem kell ugyan külső üldözés miatt panaszkodnunk, de a megértés hiánya miatt annál inkább. A haladás és fejlődés útján tett minden kis lépésünket könnyes küzdelemmel és fájó szenvedéssel kell megváltanunk. Megértő és emberséges lelkek egyházunk és vallásunk egyenjogúságát sok emberöltő óta ismételten törvényekben biztosították, a törpe utódok azonban a törvényeknek tekintélyt és érvényét szerezni és ezzel szabadságunkat biztosítani megrestültek. Tisztelet és elismerés illesse azokat a vezető személyiségeket, akik a hatalom polcán is megértő szívvel igyekeznek küzdelmeinket megkönnyíteni. Az alantasabb közhatóságok azonban még ma is vallás szerint osztályozzák, hovatartozásuk szerint támogatják az embereket. Ennek következtében híveink az érvényesülés útjáról mind tömegesebben szorulnak le. Csoda-e, ha a szorongattatás küzdelmeiben sokan meglankadnak és elesnek? A külsőségeket néző ember csak ezeket ítéli el, pedig voltaképpen azokat illetné a megítéltetés, akik a kezükbe juttatott hatalmat nem az igazság és nem a méltányosság szolgálatában érvényesítik, hanem embertelen osztályozásra használják. Sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani azt is, hogy a többi egyház részéről kellő megértés helyett csak növekvő ridegséget tapasztalunk. A nemzet közös sorsának véres vesszőzése sem tudott bennünket a kölcsönös megbecsülésig józanítani és a közös keserűségek ostroma sem tudott a kölcsönös testvérszeretet magasságáig felemelni. A róm. kath. egyház ma is hadjáratot folytat ellenünk. A vegyes házasságok terén gyakorolt hadviselése nemcsak erkölcsi károkat, hanem tetemes számbeli veszteséget\ is okoz egyházunknak. Ez a magatartás a felekezeti súrlódások átkát növeli. Bizonyosan ennek a felismerése indította a kiváló tudós Hóman Bálint kultuszminiszterünket arra, hogy emberséges gondolkodással, minden tiszteletet megérdemlő módon szót emelt az idei katolikus nagygyűlésen a felekezeti békesség érdekében. Beszédének idevonatkozó részét érdemes a következőkben megrögzítenünk: ,,A magyar társadalom tagjainak többsége katholikus. De e többség mellett ott áll a nemkatolikus magyaroknak számra tekintélyes tömege, amely éppúgy alkotó része a nemzeti társadalomnak és részese a nemzeti életnek, mint a katolikus többség és amelynek egyedei a katolikusokkal társadalmi közületeinkben szoros kapcsolatban élnek. Ezt a történetileg kialakult állapotot nagy nemzeti problémák, társadalmi, állami, sőt valláspolitikai kérdések taglalásánál és megoldásánál sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mi, katolikusok, jól tudjuk ezt, épp ezért kerüljük a teljes elszigetelődésre irányuló és a felekezeti békét megbontó törekvések érvényesítését. Tudjuk, hogy e béke vitális érdeke a nemzetnek, de érdeke magának a katolicizmusnak is. A magyar katolicizmus, bármily nagy erőforrásokkal rendelkezzék is, a maga nagy intern problémáit sikerrel megoldani korunk vallásellenes és a valláserkölcsön alapuló társadalmi és államrenddel ellentétes áramlataival sikerrel szembeszállni, a világnézeti harcban győzedelmeskedni csak saját erőinek teljes koncentrálásával, tehát csak békés atmoszférában tud. A gazdasági, társadalmi, politikai és lelki válságnak ebben a korszakában kultúrharc felidézése sem nekünk, sem más vallások hívőinek nem lehet érdeke, csak a vallás ellenségeinek és a nemzet ellenségeinek állhat érdekében. Dogmatikus és kánonjogi tekintetben mélyreható ellentétek választják el egymástól a magyar katolikusokat és a nemzet nemkatolikus tagjait. De ezek az ellentétek nem szolgálhatnak akadályul annak, hogy a vallásosság és erkölcsiség védelmében az egészséges magyar világnézet kialakításában egy úton járjunk mindazokkal, akik a romboló áramlatoknak gátat vetni, a magyar nemzet erkölcsi értékeit gyarapítani, morális erőit fokozni kívánják és erre tudatosan törekszenek. Európa-