Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

9 item változtak meg. Hiába cseng még ma is az Úr ajkáról a sürgető kérés: 6. ,.Aletanoeite" — változzatok meg! Az emberek még a keresztségben történt el kötelezés ellenére is megmaradtak bűnszerető, testimádó, önző és szeretétlen gyarló embereknek. Az erősebb még a Krisztus egyházában is hatalmaiskodásban és kíméletlenségben kéjeleg »ahelyett, hogy az építő munkában és a szeretet önrnegtagadásában igazolná nagyobb erejét, Itt, nálunk és köztünk is még mindig a felekezeti torzsalkodás és az emberek felekezeti értékelésének szégyenletes divatja járja. A felekezetek fölött állani köteles államhatalom pedig érthetetlen egykedvűséggel tűri a társadalom békességének állandó bontogatását és a gyengébbek bántó kisebbítését. Lehet, hogy így ezt az országot Regnum Marianummá teszik, de megakadályozzák, hogy Regnum Christianum lehessen. Pedig aki 1900 évvel ezelőtt az emberiség megváltására a kereszten kiszenvedett, nem Regnum Marianummá, hanem Regnum Christianummá akarta változtatni az egész világot. M ert csak ebben uralkodhatik szeretet és béke, türelem és testvéri összesímulás. Minden másnevű országban elfogultságok és kizáróságok keserítik meg az emberek együttélését. És most a Krisztus keresztje alatt könnyező szívvel vagyok kénytelen megállapítani, hogy még mindig csiak gyarló emberek és nem a Krisztus lelkétől újjászületett és megtért hívek állják körül Krisztus jubiláló véres keresztjét. És a gyarló emberek között magunk is ott állunk. Mert be kell vallanunk, hogy köztünk, Krisztus szűkebb környezetének, az Evangéliumnak hívei között sincs meg a testvéri együttérzésnek, az önzetlen egyházszeretetnek és a buzgó egyházhűségnek az a szelleme, amelyet evangélikus egyházunk minden hívétől jogosan elvárhat. Pedig Krisztus keresztjének fénye ebben az évben egy kis bölcsőre vetődik, amelyből az evangélium szolgálatának és megtartásának kötelezése gőgicsél felénk. Az evangélium történelmi hőse indul el benne emésztő küzdelmekkel kövezett, dicsőséggel övezett áljára. Az evangélium hősét, Dr. Luther Mártont, 450 évvel ezelőtt küldte le az Isten, hogy legyen a földön a jézusi igazságok bátor szószólója, diadalmas képviselője. A Mester keresztje és a tanítvány bölcsője egyaránt megnyugtató kezesség az Isten hozzánk való atyai szeretetéről. Ez a jubiláris emlékezés ünnepi órájában hálaadó magasztalásra nyitja meg ajkunkat. Egyúttal azonban komoly elkötelezést ró reánk, amely szilárd megállásra és alkotó munkára serkent mindnyájunkat. Mert az a kereszt bizonyságtevés befejezője, az a bölcső pedig bizonyságtevés indítója. A kereszt ott a gyászos Golgotán és a bölcső ott a dlerűs Eisieben földjén messze esik egymástól. Isten szemének sugaraival mérve azonban egymás mellett áll. Sőt az evangéliumi igazság szolgálatának fényében tggyé is olvad. A mi lelkünkben is egymásba fonódik most a kereszt és a bölcső képe, midőn amazon boldogító hitünk forrását és tárgyát, emebben pedig e hit történelmi hősét látjuk magunk előtt, amint együttesen köteleznek bennünket a bizonyságtevésre. Tisztelt Közgyűlés! Forrongó korban élünk, amelyben népeik és nemzetek sorsát döntik el. A világ földi hatalmasságai, míg egyrészt a közeledések útját egyengetik, addig másrészt az ellentéteket élesítik. Világallakulás induló zaja dübörög már évek óta körülöttünk. Nemcsak körülöttünk pedig, hanem bennünk is. Ú j élet derengése-e az a tűzáradat, amely a látóhatárt megvilágítja, vagy iszonyú világégés pusztító lávafolyama, ezt ma még azok sem tudják megmondani, akik a világfordulást felidézték vagy a mozgalmak élére merészkedtek. Mi csak azt a törhetetlen hitet tápláljuk, hogy e végzetes fordulatból, amelynek örvénylő kavargásában korszakok halnak és korszakok születnek, az evangélium az egyetlen mozdíthatatlan fundamentum, amelyen megállhatunk és amelyre új jövendőket építhetünk.