Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

8 3 — 6. nem csupán neje a férjének, hanem a munkatársa és az egyház társadalmi életében ennek lelki életét is irányítani hivatott vezető nő, a lelkészi kar családi életéről való megemlékezést e helyütt igen is illetékesnek tartva, meleg benső érzéssel a személyek iránt, mélységes (hálával mindkettőjük egyházi, társadalmi, mint hazafias téren kifejtett nagy és eredményes munkájukért, emlékezem meg szeretett püspök urunk 40 éves házassági évifordulójáról. — Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm mindkettőjüket az egyházkerület nevében azzal az őszinte óhajjal, hogy áldja meg őket az Isten annak a szeretetnek minden áldásával, amellyel ők szerették az egyházat és az embereket. V. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A mai közgyűlésünk egy üj egyházi év kezdetét is jelenti számunkra. Istenhez intézett azzal a fohásszal, hogy áldja meg számunkra az elkövetkező új évet, adja meg azt a megváltást, amelyért minden magyar ajak imát rebeg a Bányakerüléb mai napra összehívott évi rendes közgyűlését ezennel megnyitom. A kerületi közgyűlés a felügyelőnek nagy tetszéssel fogadott meleg egyházhűségről tanúskodó elnöki megnyitó beszédét a püspök javaslatára jegyzőkönyvbe véteti. Dr. Raífay Sándor püspök a személyéről s családi ünnepéről történt elnöki megemlékezést hálásan megköszöni. 4. A világi főjegyző bemutatja a közgyűlés tagjainak névjegyzékét; jelenti, hogy a (megbízólevelek és igazolványok rendben vannak s a közgyűlés határozatképes, minek alapján a felügyelő iá közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 5. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen és a jegyzői karon kívül Dr. Rásó Lajos, Sándy Gyula, Kemény Lajos és Blatniczky Pál közgyűlési tagokat küldi ki. 6. Dr. Raffay Sándor püspök bemutatja

1 és felolvassa következő jelentését: Tisztelt Közgyűlési Minden egyes közigazgatási esztendő, melyet evangélikus anyaszentegyházunk az Isten megtartó kegyelmiéből megér, a számoltatás esztendeje. Kettős számoltatásé. Számoltatás arról, hogy mit tettünk és arról-, hogy mit kell tennünk. Ha a múltjaikra nézünk, számoltatásra indúló lelkünk ma az egyház Urának keresztjébe ütődik. Időszámításunk harmincharmadik esztendejének április hava 7-én szenvedett ki a keresztfán a világ Megváltója. Keresztje számoltat. Azt kérdezi Krisztus híveitől, mit tettek 1900 esztendő alatt és mit tesznek ma a Megváltó igazainak diadaláért? A múltakról a történelem beszél. És ez a történelem szomorú dolgokról is szól. Rombolásokról, amelyek sokszor az alkotások erkölcsi értékét is lerontották. Embertelenségekről, amelyek a szeretet vallásának hitelét kisebbítették. A mai helyzetről pedig mélységes bűnbánattal kell a látszat és a szép szólamok igörögtüzével úgy sem ámítható szent Isten előtt beismernünk, hogy a kereszt körül álló megváltott népek lelke 1900 év alatt alig változott. Ma is bűnös ós gyarló emberi lélek az. Korok és nemzedékek váltakoztak, de az emberek