Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

6 3, lünk bele, annál inkább, mert mi a háború és forradalom után a nemzeti élet hullámain már túljutottunk, a mi közéletünkben már nincsenek meg azok a lelki feltételek, amelyek a német intézkedések idevaló átplán tolásának veszélyét hordanák magukban, így ily irányú védekezés szükségessége sem forogván fenn, ez a kritika cél nélküli és ok nélküli megbántódásra vezethet, itt benn pedig az eszme discreditálására alkalmas. II. Említettem, Mélyen Tisztelt Közgyűlés, azt, hogy nekünk árva magyaroknak a nemzeti egység és összetartás apostolainak és munkásainak kell lennünk egymás között is. Meg vagyok győződve, hogy ma már ennek a nemzetnek minden egyes tagja világosan látja és tudja, Ihogy ez az ország azt, hogy önállóságát fenntarbva még létezik, csakis annak köszönheti, hogy az elmúlt 15 év alatt az utolsó öt év minden belső nehézsége dacára, a történelem igazságtevésében bízva, munkájának, vagyonának nagy részét áldozatul hozva, belső rendjét megőrizte és kifelé mint egy akarattól egy eszmétől átihatott egység mutatkozott, kérte, követelte a maga életet és szabadságot biztosító igazságát Ma is azok a gyengék vagyunk erőben, akik voltunk az elmúlt 15 évben, ma sincs más fegyver a kezünkben, mint az igazság legyőzhetlen fegyvere s gyengeségünk mellett is, igazságunk erejének hatásában látva sorsunk diadalt ígérő előrehaladását, szentül meg vagyok győződve, hogy még egy kis ideig való kitartás és összetartás el fog bennünket az óhajtott célhoz vezérelni. Kitartás és összetartás tehát az, ami által célhoz jutunk. összetartás azonban fegyelmezettség nélkül ninlcs. A fegyelmezettség pedig kettőt követel: 1. kötelességteljesílést, 2. tekintélytiszteletet. Amíg örvendetesen állapíthatom meg, hogy a kötelességteljesítés tekintetében többet kívánni nem lehet, szomorúsággal bár, de a tekintély tisztelet tekintetében kénytelen vagyok pár megjegyzést tenni. Ugyanáz az egyházi reprezentáns, akiről fentebb megemlékeztem a német fejleményekkel kapcsolatban, oly kijelentést tett, hogy a Führerthum gondolata jogosulatlan és alapelveinkkel ellenkező, mert a mi egyházalkotmányunk szerint minden hatalom az egyházközségből ered. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Amikor Jézus Máté evangéliumának IX. részének 9. versében így szól: „Kövess engem", amikor János evangélista XXI. részének 15—17. verseiben így szólt: „Legeltesd az én báránykáimat, legeltesd az én juhaimat", — kétségtelenül vezetőt jelölt ki. — Ebből pedig egyenesen következik, hogy a vezetői gondolat a keresztyén elvekkel nem ellenkezik. Ami pedig az egyházban való hatalom eredetét illeti, az kétségtelen, Fogy a mi egyházalkollmányunk szerint a vezetőt az egyházközségek jelölik ki s így az egyházi hatalom az egyházközségből ered. Azonban akkor, amikor ez a vezetői megnyilatkozás ennek megállapítása után pontot tesz s a gondolatot be nem fejezi azzal, ami logikus, t. i. hogy a hatalom gyakorlása azonban az elhívott alkotmányos hatáskörébe tartozik, a kevésbbé mélyen gondolkozók körében annak a desoláló gondolatnak ad tápot, hogy az elhívott munkájában az egyháztagok bármelyikének beleszólása lehet, nézetem szerint a 'ekintélytisztelet szabálya ellen van. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Történelmi időket élünk. — Nekünk mindnyájunknak, akiknek a sorsa ezekben az időkben egyházunk életében szerepet juttatott., a történelem előtti felelősség terhe alatt kötelességünk minden szavunkat ennek a felelősségnek a mérlegén megmérni.