Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

y 5 nyitja, nekünk is hűeknek kell maradnunk ehibez az eszméhez s a magyar 3 nemzeti eszme erejét minden erőnkkel, tehetségünkkel építenünk kell, másrészt el kell követnünk mindent, hogy a magyar nemzeti eszme által egybekapcsoltak táborában a nemzeti egység és nemzeti összetartás ápolása legyen elsőrendű kötelességünk. A világtörténelem általában, de a nagy háború történelme is kétségtelenül bizonyítja azt, hogy minden időkben, amikor a népek között a háborús konflagráció állapota fennállott, a nemzeti eszme volti az, amely a küzdelmekkel járó gyötrelmek elviseléséhez, áldozatok nyújtásához az erőt megadta. — A nagy háborút követőleg az újraépítés munkájának befejezte után váltak nyilvánvalóvá azok a gazdasági hatások, amelyeket a békeszerződések a gazdasági egységek szétdarabolásával idéztek elő. — Ezek az áldatlan gazdasági hatások, miként a nemzeti egységükben megsértett országok, a nemzeti eszme ápolásában és ébrentartásában kerestek menedéket, azokban az országokban is, amelyek az újraépítés befejeztével a gazdasági veszélyezettség állapotába kerültek, kibontották a nemzeti eszme zászlaját', reávisznek az önálló gazdasági berendezkedés útjára s ma, a háborúnak gazdasági téten való folytatása idején, a nemzetek abba a helyzetbe kerültek, Ihogy az egyes államok polgárai között a nemzetközi érintkezés csaknem teljesen megszűnt s ez kizárólag az államok szervezetei útján történik. Ilyen körülmények között, amikor a fascizmusban, hitlerizmusban, legújabban Ausztriában a parlamenten kívüli kormányzásban a nemzeti eszmének minden eszközzel való ébrentartását szemléljük, amikor azt látjuk, hogy a francia szociáldemokrácia kongresszusán a nemzetköziség félretolásával a nemzeti eszme üli diadalát, mi szegény magyarok kétszeres — politikai és gazdasági — indokból kell, hogy a nemzeti eszme erejében lássuk a mi megváltásunkat s ennek diadalában újraéledésünket. A nemzeti eszmének ez az összefogó és lelkesítő ereje biztosíthat csak bennünket, hogy a nemzetek politikai és gazdasági küzdelmének ezt az idejét átélhessük, ép ezért minden réveteg és téveteg gondolat félretolásával a magyar nemzetii eszmének az érintetlenségét meg kell őriznünk és óvnunk s óvakodnunk kell attól, hogy más nemzetek belső átalakulásának folyamatába oly hanggal szóljunk bele, amely hang magát az eszmét discreditálhatja, amellett nemzetközi helyzetünk súlyosabbá válását eredményezheti. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A német politikai és egyházi élet átalakulásával kapcsolatban a mi egyházunk reprezentánsai részéről vélemények hangzottak el, amelyek közül egy oly súlyos, hogy azt a javulónak látszó viszonyt, amely Németország és köztünk kezdődőben van, megzavarhatja. A németországi események célját én elsősorban az immár végveszélyre jutott német nemzet megmentésében látom, a nemzeti eszme diadalra juttatása által. Való ugyan, hogy a német intézkedések a normális evolutio tempóját meghaladó gyorsasággal követik egymást, de ha figyelembe vesszük azt a veszélyeztetett helyzetet, amelyben a német közélet az ellentétes világnézet által alá volt aknázva, indokoltnak kell elfogadnunk, hogy a végveszély csakis a leggyorsabb tempójú intézkedések által volt elkerülhető. Abból a tényből pedig, hogy a német kormányzat azokat az intézkedéseket, amelyek a kitűzött cél biztosításán túlmenően tétettek, már ezideig is mitigálta, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy intézkedéseiben nem szándékozik tovább menni, csak odáig, hogy mindenkitől, aki 'a maga életlehetőségét a német nemzet keretében óhajtja megtalálni, a nemzeti eszméhez való hűséget megkövetelje. Nem tartom ezért szerencsésnek, ha egy velünk, mondom, javuló viszonyban levő nemzet belső életének alakulásába kárhoztató hangon szó-