Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1925. szeptember

5 állott népek között még ma is folyik az áldatlan háború, amelynek 2. végét belátni gyenge emberi elménkkel képesek nem vagyunk. Nem lehet ezen a jelenségen megütközni, ha figyelembe vesszük, hogy a megkötött békék nem a megbékült ellenfelek kiengesztelődésének spontán dokumentumai, hanem a győzők által a legyőzőitekre ráerőszakolt, ellentmondást nem tűrő, igazságtalan és kegyetlen diktátumai, amelyeknek romboló hatása csak akkor fog megszűnni, ha a szerencsétlen békeinstrumentumok kölcsönös egyetértéssel revízió alá vétetvén, oly megállapodások létesíttetnek, amelyekbe a szembenálló felek mind önként belenyugosznak. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek előbb-utóbb be kell következnie, amikor a nemzetek közötti békés állapot áldásait mindannyian élvezni fogják. De nekünk magyaroknak nemcsak a nemzetközi béke helyreállítására van szükségünk, de ettől függetlenül és a legsürgősebben, hazánk és közintézményeink talpraállítása érdekében a szilárd és meg nem ingatható belbékére is. Már pedig ennek létesítése — nézetem szerint — sokkal súlyosabb feladat ,és sokkal több ellenséges áramlattal találkozik, mint a megzavart nemzetközi békének helyreállítása. A belbékét egyaránt veszélyeztetik politikai, egyházi, társadalmi, kultúrális és gazdasági tekintetek és érdekek, amelyeknek hívei egymással összeütközésbe kerülnek, akik a legádázabb szenvedéllyel egymásnak rontanak és akik nem riadnak vissza semmi eszköztől, amellyel ellenfeleiknek árthatni vélnek. Mert azok, akik az általuk vallott elvekért síkra szállnak, személyes ellenségeiknek tekintik azokat, akik ellenvéleményen vannak és ez a személyes ellenségeskedés végeredményben fékezhetetlen gyülölségre vezet, amely minden békének a megrontója. A szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus, a nationalizmus és az izmusok egyéb nagy sokaságának mindegyike folytonos harcot hirdet és egyik sem tudja megtalálni azt az útat, amely a kölcsönös megértéshez és kibéküléshez vezet és ezért nem fog létrejönni sohasem az igazi belbéke, mert túlsók azoknak a száma, akik a békét megzavarják. Pedig az evangéliumban megtalálhatja mindenki az útmutatást, mely ösvényen kell haladnia, hogy embertársaival békében éljen, hogy ezekkel karöltve munkálkodjék az emberiség és a haza és végeredményben saját java érdekében. Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott első levelének XIII. részében megtalálhatja mindenki azokat a nagy igazságokat és azt a gyönyörű himnuszt, amely a szeretetről, különösen az emberszeretetről és arról szól, milyennek kell lenni az igaz szeretetnek. Ha az emberiségben köztudattá:, vagy jobban mondva közérzelemmé