Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

92 Külön az anyák számára is tartottunk órát minden kedden délután. Ezeket két tagunk vezette. Patronázs-munkánkat — az Átmeneti Fiúotthon kihelyezett protestáns növendékeinek a felügyeletét — az elmúlt esztendőben is folytattuk. Akik a munkát végezték, főképpen tagjaink, minden hónap első csütörtökjén gyűltek össze megbeszélésre, amelynek befejezése után együtt imádkoztak. A szociális mentő munkához kapcsolódik a szegénygondozói munka, mellyel egyik diakonissza testvérünk a püspökné őméltóságának segítségére volt. Hetenként egyszer, pénteken délután a Deák-téren felvette a szegények panaszait és hétközben is intézett erre vonatkozó hivatalos ügyeket, közben látogatásokat is tett. A Rökk Szilárd-utcai bábaképző-intézetben is folytattuk az órák tartását. A hallgatók gyakran változtak. Volt olyan csoport, amely alig mutatott érdeklődést, volt közben figyelmesebb is. Azért reméljük, hogy ez a magvetésünk sem lesz hiábavaló. A Szent István-kórházba, az elesett nők osztályára az elmúlt évben is rendszeresen jártak a diakonissza testvérek. A munka most sokkal könnyebb, mint volt. A betegek örömmel hallgatják az Igét, szívesen énekelnek és örömmel fogadják az olvasnivalókat is. A személyes beszélgetések arról tesznek bizonyságot, hogy sokan vannak, akik szívesen megszabadulnának ettől az élettől, ha a nehéz megélhetési viszonyoktól nem riadnának vissza. A Gyorskocsi-utcai fogházban szombatonként tartottuk a bibliaórákat külön a férfiaknak és külön a nőknek. Egy diakónus, egy diakonissza testvér és időnként a belmissziói lelkész jártak be e célból. A résztvevők száma csaknem hétről-hétre változott. A munkának látható eredménye alig volt. Saját ügyük, helyzetük annyira lefoglalja a foglyok gondolatait, a sötétség hatalma oly nagy közöttük, hogy az Igéből feléjük áradó kegyelmet nagyon nehezen tudják megragadni. De azért p. o. most is van egy asszony, aki eleinte hallani sem akart a bibliaórákról, ha el kellett jönnie, kezébe sem vette az énekeskönyvet, most pedig Üjtestamentumával kezében jön az órára és buzgón énekel. Az Úrnál nincs lehetetlenség. Budapest környékére is kijártunk az itt következő helyekre. 1. Minden hétfőn egy diakonissza testvér kiment Rákospalotára, az Állami Leánynevelő Otthonba, hogy a javítónevelésre utalt protestáns leányokkal foglalkozzék. A régi növendékeket nagyobbrészt kihelyezték, akik közül egyeseken, nagy örömünkre, odakint is meglátszik az Ige hatása. Újak jöttek helyükbe. Körülbelül 70—80-ra szaporodott a számuk s három csoportban lehetett velük foglalkozni. 2. Pestújhelyre hétfőn délutánonként járt ki egy vezető testvér. Az órát felváltva tartják vagy három tagunk egyikének vagy az órák egyik látogatójának a lakásán. Szokás szerint először a tagok számára van óra, azután a távolállók részére is. Bár sok ellenségeskedésben volt részünk ez évben is, a kis csapat kitartott és az órákat hűségesen látogatta. 3. Kispesten az órát, amelyet már évek óta egyik tagunk lakásán tartottunk, a lelkész kívánságára áttettük az evang. egyház épületében lévő helyiségbe. A látogatók száma 20—30 között váltakozott. Az órát szerdánként tartja egy diakonissza testvér. 4. Pesterzsébeten egyik künnlakó tagunk vezette a tagok imaóráját és a vasárnapi evangélizáló órát. Ezenkívül tartottunk vasárnapi iskolát és serdülő órát, amelyekben budapesti tagjaink is segítettek. 5. Erzsébettelepen második éve végeztük a munkát. Miután elkészült az új iskolaépület, az órákat oda helyezhettük át. Kedves tagnnk, akinek a lakásán kezdtük a munkát, hűséges segítőtársa volt a diakonissza testvérnek az elmúlt évben is, különösen sokat fáradt a karácsonyi szeretetvendégség előkészítésében és a gyermekekkel a versek és énekek betanításában. A vasárnapi iskolába 20—25 gyermek járt, akik rendszeresen olvassák a Bibliát és hála az Úrnak, már olyan is van, aki megtalálta Megváltójánál a békességet. 6. Pilisvörösvárra két testvér ment ki vasárnaponként. Miután a vasárnapi iskola itt a hitoktatás kiegészítő része, elsősorban is az evangélikus hittankötelesek látogatják, de jöttek elég szép számban református gyermekek is. Ugyanakkor volt serdülő óra leányok számára, utána pedig felnőtteknek bibliaóra. Általában nagyon kicsiny az érdeklődés, de újabban hálás szívvel arról számolnak be a testvérek, hogy bizonyos felélénkülés mutatkozik.