Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

22 _ sance-át szinte ölhetett kézzel nézzük. Nekünk kötelességünk megkeresni, megtalálni annak a módját, hogy egyházunk világi tagjai részesévé váljanak annak az egyházias munkának, amely a mélyebb hithez, erösebb erkölcsökhöz vezet, nekünk kötelességünk megkeresni azt az utat, amely minket is elvezet egyházunk világi tagjaihoz, kötelességünk megkeresni azt a módot, amellyel egyházunk tagjainak lelki egyesülését, összefogását biztosítani tudjuk. Nem fényes ünnepségekre, nem parádés gyűlésekre gondolok én itt, hanem azt gondolom, hogy a mi egyházunk puritánságának az felelne meg, hogy az egyházi téren a nagyobb testületek élén működő vezetőség felkeresné a kisebb közületeket, ahol is vallásos előadások, ismeretterjesztő felolvasások tartása során a — hogy úgy fejezzem ki magam — reprezentatív látogatás alkalmával igyekezzék a meglátogatott hely hívőinek seregét a megismerés, a megbecsülés, a lelki összeolvadás erős láncaival az egyházhoz kapcsolni és tettre serkenteni. Én ilyenirányú munkára a magam készségét ezennel kijelentem. Igen tisztelt Közgyűlés! Ennek a széknek a nyilvánosságát kívánom felhasználni arra, hogy egyházam minden tagját munkára kérjem és hívjam. Ha ezen a téren megtesszük a kötelességünket úgy, amint a tudást gyarapító feladatának teljesítésében fasori gimnáziumunk az országos verseny igazolása szerint oly fényesen tette meg a maga kötelességét, úgy a hit, erkölcs és tudás számarányunkat meghaladó pozícióra biztosítanak igényt számunkra. Ismétlem, úgy érzem, kötelességem volt ezt a felhívást hangoztatnom s cselekedtem ezt azzal a meggyőződéssel és szándékkal, hogy más felekezetekkel vonatkozásban nem harci riadót, hanem nemes versenyre hívó hangot kívántam használni Jézus országának, az igazi erkölcsi világrend együttes megépítéséhez szükséges munkára. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amint szavaim bevezető részében említettem, foglalkozni óhajtok, mert a dolgok fejlődése folytán beszélnem kötelesség, azokkal a veszélyes és káros következményekkel, amelyek a hovatovább villongássá fajuló felekezeti versengések által úgy magyar létünket, mint a Krisztus szeretetében élő hívők lelki nyugalmát egyaránt fenyegetik. Ma, ebben a megcsonkított országban az élet legelső feltétele, a kötelességek legelseje az, úgy élni, úgy cselekedni, hogy szerencsétlen hazánk ezt az átmeneti időt, amely Európa eddigi politikai és gazdasági rendjének felforgatása folytán a mi szerencsétlen hazánkra kétszeres súllyal nehezedik, ha szenvedve is, de átvergődje. Mondom, Európa háború előtti politikai és gazdasági rendjének megváltoztatása, mireánk kettős súllyal nehezedik. Mi szenvedjük azoknak a terheknek a súlyát, amelyek Európa eddig volt gazdasági pozíciójának meggyengülése folytán a kontinens minden államát nyomják és emellett szenved-