Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

12 ?v róni. kat. egyház teljes elmaradása rontotta meg a különben szép ünnepi találkozás hangulatát. * De ennél még többet tett a kat. papság Félegyházán, ahol az állami tanítóképzőnek egyenesen megtiltotta, hogy engem falai között hivatalosan fogadjon. És az állami intézet igazgatója nem is bocsátott be. Hogy ez egy püspökkel szemben eddigelé példa nélkül álló sérelem, azt hiszem, nem kell sokat bizonyítgatnom. Jelentésemre azonban az illetékes minisztérium eddig még nem adott választ. Pedig feltettem a kérdést, hogy a protestáns többségű városokban, az állami intézetekben meg lesz-e a protestáns papságnak is a róni. kat. püspökök látogatása alkalmával ugyanez a joga? Ha meg is lesz, kijelentem, hogy mi nem élünk majd vele. Kecskeméten az egyháznak új orgonáját is felavattam és örömmel láttam, hogy mindnyájunk előtt kedves, érdemes kerületi főjegyzőnk egyházában valóban minden ékesen és rendben folyik. A kecskeméti anyaegyházhoz tartozó Lajosmizsén és Kerekegyházán híveink a református atyafiakkal közös egyházat alkotnak csakúgy, mint Félegyházán is és azt tapasztaltam, hogy az együttélésből semmi hátrányuk nincsen. Az illetékes ref. esperes velem együtt járt a hivatalos látogatáson, amiért neki itt is hálás köszönetet mondok. Csépán kevesen vannak az evangélikusok, akiknek a helyzetéről szóló jelentés, valamint egy sérelme a jogügyi bizottság jelentése során kerül majd közgyűlésünk elé. Nagybánhegyes egyházi viszonyai egészében rendben vannak, de az ügyvezetésben túlságos lassúság és nehézkesség észlelhető, aminek nyomai az egyházi élet sok jelenségében mutatkoznak. Az elmúlt, közigazgatási esztendő folyamán történt hivatalos elfoglaltságomról is némi vázlatos képet akarván nyújtani, legyen szabad megemlítenem, hogy az 1927 októberében a Luther-Otthon megnyitásakor én végeztem az egyházi teendőket. Majd résztvettem az evangélikus világszövetség elnöki tanácsának ülésezése alkalmából felmerült teendőkben. Az egyetemes gyűlés alkalmával prédikáltam. A reformáció ünnepén a Vigadó nagytermében ünnepi beszédet tartottam. Résztvettem Darányi Ignác dunamelléki ref. fő gondnok emlékünnepén és gróf Teleky József főgondnokká történt beiktatásán. Novemberben Kossuth Lajos szobránál 40 paptársammal megjelentem és egyházunk nevében beszéltem. Cegléden a hősök szobrának leleplezésén résztvettem. Decemberben Sztranyavszky Sándor dr. államtitkár felügyelői székébe való beiktatására Erzsébetfalvára mentem. Később felszenteltem a gyulai egyház új templomát. 1928 januárjában Rákospalotán a templomalapra tartott ünnepen beszéltem. Ugyanezt tettem az Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség nagygyűlésén is. Résztvettem Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszterünknek a kelenföldi egyház felügyelői székébe való beiktatásán. Februárban egyetemes felügyelőnkkel és az egyetemes tanügyi bizottság elnökével együtt meglátogattam budapesti főgimnáziumunkat, később a leánykollégiumot is. Majd Kiskőrösre szálltam ki, hogy az iskolai kérdés ferde ügyét helyes mederbe térítsem. Azután Ferenc József unitárius püspök emlékünnepén vettem részt. Márciusban a Lutherániával ünnepeltem együtt, majd az evangélikus középiskolák tanulóinak deprekációján mondtam beszédet. Áprilisban a komádi-i egyház imatermét avattam fel.