Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

I ', 32 9—10. városi törvényhatóságok, a mezőgazdaságnak, az iparnak, kereskedelemnek, a tudománynak, a művészetnek, a közművelődésnek, a különböző élethivatásoknak (ügyvédek, közjegyzők, orvosok) képviselői; felsőházi tagságot kaptak a római katholikus egyház tanítórendjei is, ezen nagymérvű jogkiterjesztés mellett egyedül az evangélikus egyház az, amely a régi jogállapottal szemben tért vesztett. Van azonban ennek a kérdésnek még egy oldala, amit fölötte aggodalmasnak tartunk. / A törvényhozás ugyanis, az evangélikus egyház felsőházi tagjainak csökkentésével kapcsolatban, az evangélikus egyház híveinek csonka Magyarország területén való nagymérvű megfogyatkozására hivatkozik. Ez a felfogás azonban megalkuvást, belenyugvást jelent a jelenlegi állapotokba, Magyarország megcsonkításába. Már pedig nekünk jogfeladást deklarálnunk soha nem szabad. Mi elszakított testvéreinket nemcsak örökké gyászolni fogjuk, hanem az ország megcsonkítását időlegesnek tekintjük és hittestvéreinket is visszavárjuk. Ezen hitben, ezen meggyőződésben a következő határozati javaslatot terjesztjük be: Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy a budapesti evangélikus egyházközségnek és a budapesti evangélikus egyházmegyének a felsőházi törvénnyel kapcsolatos felterjesztését magáévá teszi; az evangélikus egyházat ért jogfosztással kapcsolatban mélységes elkeseredésének és fájdalmának ad kifejezést és felterjesztést intéz az Egyetemes Egyházhoz, kérve, hogy az Egyetemes Egyház intézzen feliratot az Országgyűléshez az 1926. XXII. t.-c. egyházunkra sérelmes rendelkezéseinek sürgős megváltoztatása érdekében. A kerületi közgyűlés a javaslatot egyhangú helyesléssel elfogadja, határozati erőre emeli és az Egyetemes Egyházhoz felterjeszti. 10. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ügyében jelenti a jogügyi bizottság, hogy a lefolyt közigazgatási év alatt új fordulatot vett ez a nagyfontosságú kérdés azáltal, hogy a r. kath. egyház követeli — ámde a maga javára — a törvény végrehajtását, mert szerinte a protestánsok a törvény eddigi végrehajtása révén aránylag már nagyobb állami anyagi támogatásban részesülnek, mint a róm. katholikusok. A r. kath. püspöki kar terjedelmes memorandumot intézett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez, a melyben azt vitatja, hogy a r. kath. egyháznak a főpapi, szerzetesrendi és alapítványi vagyonból, valamint évi államsegélyéből eredő jövedelme lélekszámarány-alapon számítva kevesebb, mint a prot. egyházaknak az 1848. XX. t.-c. alapján nyújtott állami támogatás együtt az egyházi célokra szolgáló ingatlan- és tőkevagyonuk jövedelmével. „Kiáltó igazságtalanság" állott tehát elő, mondja a memorandum, s ennélfogva az egyenlő elbánás követelményének megfelelően, legalább évi tíz millió pengő újabb állami támogatást igényelnek, mert lelkészeik nyugdíjazása, templomépítés, theol. tanárok megfelelő díjazása stb. tekintetében fedezetlen szükségleteik vannak, holott ezen szükségletek a protestánsoknál az 1848.