Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1927. szeptember
31 Viszont, az 1885. VII. t.-c.-ben rendezett jogállapottal szemben a római katholikus egyház dignitariusai közül ujabban helyet kaptak a felsőházban a két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyestanítórend magyar főnöke és a székesfőkáptalanok nagyprépostjai, szám szerint heten. Ezen adatok összetevéséből a következő statisztikai eredményekre jutunk: Nagy Magyarország kapcsolt részeit, Horvátországot és Boszniát is ideszámítva, a régi főrendiházban a római katholikus egyház 26 taggal volt képviselve. Az 1926. XXII. t.-c. alapján a római katholikus egyház részéről tagja a felsőháznak a hercegprímás, az egri és kalocsai érsekek, 7 megyés püspök, ugyanennyi nagyprépost, a pannonhalmi főapát, a két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyestanítórend főnöke, összes en 22 tagga l. Tehát dacára annak, hogy az ország területének majdnem 3A részét, népességének pedig 2/ 3-át elveszítette, a római katholikus egyház a régi 26 taggal szemben ma 22 taggal van képviselve a felsőházban, tehát a trianoni katasztrófa után a felsőházban csak 4 helyet veszítet t. Az 1926. XXIII. t.-c. 5. §-a értelmében pedig olyan egyházi méltóság feléledése esetében, amely a főrendiház legutolsó működésének idejében főrendiházi tagságra jogosított, e méltóság vagy hivatal viselője a felsőháznak automatikusan tagja lesz. Tehát, ha az ország területi integritását visszanyeri a római katholikus egyház automatikusan 10 új főrendet nyer, sőt, ha a görög szertartású katholikus egyház felsőházi tagságot nyert méltóságait is számításba vesszük, amely egyházat a római katholikus egyháztól, köztudomás szerint, dogmák tekintetében differenciák el nem választják, — a két egyházban csupán a liturgia nyelve különböző, — úgy a katholikus egyházak idővel a békebeli 33 taggal szemben 44 taggal lesznek a felsőházban képviselve. Fájdalommal kell megállapítanunk tehát, hogy az evangélikus egyház a felsőházban a katholikus egyházakkal szemben tért vesztett, a törvényhozás pedig ezen jogfosztás által megsértette az egyenlő elbánás elvét. Még kirívóbb az evangélikus egyház mellőzése az unitárius egyházzal szemben. Itt ugyanis a törvény megokolása maga rámutat azon körülményre, hogy a magyar unitárius egyház lélekszámban nagyon megfogyatkozott; ma mindössze 6224 lelket számlál. Eddigi főtisztviselői az elszakított területen székelnek ugyan; azonban ezen megállapítás dacára a törvény tiszteletben tartja az unitárius egyház szerzett jogait, és az eddigi helyzetnek megfelelően az unitárius egyház hivatalban idősebb egyik elnöke felsőházi tagságot nyert. A görögkatholikus és görögkeleti egyházban a törvény a szerzett jogokat — a területi veszteségek dacára — respektálja és csak azon dignitáriusok nem nyertek helyet a felsőházban, akik megszállott területen székelnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a felsőházi törvény egyedül az evangélikus egyház szerzett jogait nem respektálja, miáltal a jogfolytonosság elvén súlyos sérelmet ejtett. Utalunk továbbá azon körülményre, hogy az 1926. XXII. t.-c. a jogkiterjesztés elvéből indul ki; helyet nyertek a felsőházban a vármegyei és
