Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

30 8—9. 15. A kerületi közgyűlés bizalommal köszönti a lelkészi szolgálatra felavatott új munkásokat: Váczi Jánost, Chován Józsefet, Liska Ferencet, Sólyom Jenőt, Ruszicska Lászlót és Szlany Pált. 8/a. Dr. Raffay Sándor püspök javaslatára a kerületi közgyűlés tisztelő kegyelettel emlékezik meg az 1527. évi augusztus 22-én, illetve 24-én hitéért vértanúhalált szenvedett Nikolai Fülöp, libetbányai lelkészről és Gregori, libetbányai tanítóról. Emléküket hálás kegyelettel örökíti meg. 8/b. A püspöki jelentéshez történt hozzászólások kapcsán a kerületi közgyűlés Dr. Kaas Albert báró, egyházmegyei felügyelőnek, egyházunk jogainak védelme érdekében, képviselői minőségében, az ország házában kifejtett lankadatlan ügybuzgóságáért elismerését fejezi ki. 9. A jogügyi bizottság beterjeszti a budapesti egyházmegye 1927. júl. 7-iki közgyűlésének 12. jkvi p. alatti határozata alapján a felsőházi sérelem tárgyában kidolgozott alábbi javaslatot: Az 1926. XXII. t.-c. megokolása azon általános elvből indul ki, hogy a törvény a régi főrendiház értékes elemeit meg akarja tartani a felsőházban is; a megokolás szerint ezen értékes elemekhez tartozik a régi főrendiháznak az egyházi méltóságon és hivatalon alapuló csoportja is. Ezek ugyanis nem születés, vagy örökölt vagyon alapján jutottak be a törvényhozásba, hanem mint egyházaiknak tehetség által különösen kiváló, kiválasztott vezető, akik a törvényhozáshoz szükséges képességekkel magas méltóságukból folyólag és megszerzett tekintélyüknél fogva különösképen rendelkeznek. A keresztyén egyházak Magyarországon mindig fontos állami alkotó tényezők voltak. Ezért a felsőház újabb életre hívása alkalmából lehetetlen figyelmen kívül hagyni ép ezen egyházak kiválasztott fejeit és lehetetlen megszüntetni azok történelmi előjogait, mikor ezek a történelmi előjogok a magyar társadalomban igen számottevő tekintélyt, komoly értéket képviselnek. A keresztyén egyházak és a magyar állam viszonya a forradalmak vallásellenes törekvései után bensőségesebb lett, mint amilyen a forrodalmakat megelőző korszakban bármikor volt. Ezt az állam szempontjából is rendkívüli erkölcsi erőt képviselő kapcsolatot a magyar társadalom túlnyomó többsége semmiesetre sem akarja megszakítani, sőt bizonyára ápolni, fejleszteni kívánja. Ezt mondja a törvény megokolása; nézzük most már, hogy ezen nemes elvek miként érvényesülnek gyakorlatilag a törvényben. A római katholikus egyház nagyjai közül csupán azon 10 megyés püspök nem került be a felsőházba, akiknek egyházmegyéi a magyar állam területének megcsonkítása folytán idegen impérium alá kerültek, továbbá a nádorfehérvári és tinnini címzetes püspökök, jászói prépost és aurániai perjel, akik ma is megszállott területen élnek.