Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

21 pedig Bartos Pál lelkész elnökölt. Az aszódi ker. polgári leányiskolát hivatalos 8. ~ minőségben Mikolik Kálmán nyug. igazgató látogatta meg. A jelentések szerint a tanítás mindenütt megfelelő módon és megfelelő eredménnyel történt. A megbízásból eljárt elnököknek ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Köszönettel tartozom a kerületi tanítóegyesület elnökének, Uhrin Károly igazgatónak is, aki buzgó tanítótársaival előkészítette és a kerület közgyűlés folyamán bemutatja evangélikus népiskoláink rajzkiállítását. E kiállításra az illetékes minisztérium figyelmét is felhívtam s annak megtekintésére a közgyűlés tagjait tisztelettel meghívom. Ez az első kiállítás ezen a téren, melyet remélem több is fog követni. Az elmúlt közigazgatási esztendőben ismét több egyházközséget látogattam meg. Voltam Hartán, ahol a belmisszió miként való gyakorlása kérdésében a gyülekezet nyugalma érdekéből kellett megjelennem. Ennek körében az állami fegyintézetet is meglátogattam és ott a foglyoknak az Úr szent vacsoráját istentisztelet keretében kiosztottam. Azután Albertit látogattam meg, ahol a gyülekezeti élet lazulóban van és az egyházhűség is erősen megingott. Majd Gyónra mentem, ahol a filiálisok és szórványok jogi viszonyai még mindég tisztázatlanok és ahol az iskola ügye sürgős megoldásra vár. Később Maglódot kerestem fel, ahol az évek óta sok zavart okozó párbér ügyét sikerült kellő megoldáshoz juttatni. Utána Bényét és annak társegyházát Káv$t látogattam meg. Mindkét helyen az iskola kérdése volt a legkényesebb pont, amely megoldásra várt. Végül Cinkotán és Nagytarcsán jelentem meg, amelyeknek iskoláit már előbb külön-külön megvizsgáltam. Tapasztalataimról és rendelkezéseimről az illetékes esperesekhez intézett leveleim szólnak. Itt csak annyit kívánok nagy általánosságban megjegyezni, hogy ahol a lelkészek és a tanítók buzgón dolgoznak, ott annak a munkának áldásos következménye az egész gyülekezet képén, hangulatán, gondolkodásán, sőt az épületein is visszatükröződik. Ahol pedig nincs meg a munkálkodásnak a lelke, ott a meddő élet jelenségeit még a virágos külsőségek sem tudják eltakarni. Külön kellett kiszállanom Tápiószentmártonba, ahol a lelkészi meghívólevél okozott és okoz még ma is bajt, úgy, hogy ez a fennakadás még az üresedésben lévő lelkészi állás betöltését is hátráltatja. Sajnálatos dolog, hogy ebben a gyülekezetben a zavarok még most sem szűntek meg és a lelkészi állás még mindég betöltetlen. Az elmúlt év folyamán még a következő nyilvános ünnepségeken vettem részt. Októberben megjelentem és előadást tartottam a kerületi tanítók egyesületének Orosházán tartott gyűlésén. Ugyanazon hónapban részt vettem a báró Baldácsy-féle alapítvány fennállásának félszázados emlékünnepén. Majd Aszódra szálltam ki elnöktársammal és az ecélra felkért urakkal az aszódi főgimnázium átvételének megbeszélésére. Novemberben, a kiskőrösi Petőfi-kör felkérésére, a nemzet e nagy költőjéről s egyházunk e nagy fiáról mondottam méltató beszédet. Ugyanakkor a kiskőrösi egyházban istentiszteletet tartottam. A Bethania-egylet, diákszövetség és leányegyesület együttes nyilvános gyűlésén elnököltem. Január havában a ceglédi százas küldöttségnek Pestvármegye székházában tartott ünnepélyén hazánk és \