Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1927. szeptember
22 egyházunk nagy fiáról, Kossuth Lajosról emlékeztem meg. Május havában a Petőfi Társaság nyilvános ülésén Gyóni Géza költői jelentőségét méltattam. Ugyancsak májusban résztvettem Monoron Dr. Lehóczky Antal esperességi felügyelő ünnepségében és őt a kerület nevében üdvözöltem. Júniusban pedig a vitézek avatásán mondottam beszédet. Külföldön az elmúlt esztendő folyamán, főként egészségi okokból, nem igen vettem részt s úgy a berni, mint a winchesteri üléseken Báró Kaas Albert volt szíves helyettesíteni. Vele együtt vettem azonban részt a múlt hónapban Lausanneban tartott világkonferencián, ahol az egyik plenáris ülésen az egyház természetéről előadást is tartottam. Mint kerületünket is érdeklő fontos jelenségről jelentem, hogy Abbáziában a húsvéti ünnepkör alatt Kuthy Dezső lelkész, egyetemes egyházi előadónk, most a nyár folyamán pedig Blatniczky Pál esperes tartott evangélikus német- és magyarnyelvű istentiszteleteket. Remélem, hogy ez a missziói pontunk állandó marad. Kerületünkből indult ki az a gazdasági vállalkozás is, mely a múlt év folyamán a kerületi Luther-Szövetség keretében fa és szén szállításával kezdte meg működését. Minthogy a gazdasági működés körét más térre is ki akarta terjeszteni, a kerületi Luther-Szövetség nem tarthatta meg azt a gazdasági vállalatot, amely most Evangélikus Gazdasági Szövetkezet néven folytatja működését. Ezt az intézményt úgy a kerületi közgyűlésnek, valamint az egész evangélikus közönségnek támogatásába ajánlom. Mint nagyon örvendetes dolgot jelentem a közgyűlésnek, hogy a háborús idők gazdasági összeomlása következtében anyagilag tönkrejutott egyetemes lelkészi nyugdíjintézetünket komoly és beható tárgyalások után végre sikerült újból megszerveznünk. Bízunk benne, hogy a nyugdíjintézet már a következő polgári esztendő elején ismét felveszi a múltban olyannyira áldásos működését. Ezt a nemes intézményünket minden hívő szeretetébe és Istennek megáldó kegyelmébe ajánlom. A kerületet általánosan érdeklő közérdekű ügyek egyöntetű intézése végett ez évben is összegyűjtöttem külön tanácskozásra az espereseket, akikkel igen sok fontos kérdést megtárgyaltunk és elintéztünk. Ugyanilyen módon a középiskolákat közösen érdeklő ügyekben az illetékes igazgatókkal is tartottam tanácskozást. Úgy tapasztaltam, hogy az ilyen összejövetelek egyházunk lassúmenetű közigazgatását nagyon örvendetesen és eredményesen meggyorsítják. Nemcsak kerületünket, hanem az egész egyetemes egyházat érinti az a kérés, amelyet most valamennyi egyházközségünkhöz intézek. Újabban minden kis javításért is országos gyűjtésre kérnek engedélyt, amivel, míg egyrészt a híveket terhelik, másrészt azoknak a testvéreknek és egyházaknak a helyzetét nehezítik meg, akik igazán komoly és erejüket meghaladó egyházépítő munkák végzésére óhajtják az országos gyűjtést igénybevenni. Kijelentem, hogy amennyiben ez a rossz szokás továbbra is gyakorlatban marad, kénytelen leszek a kellően meg nem okolt beadványokat közérdekből egyszerűen visszaküldeni.
