Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1927. szeptember
12 8. nyát építő szerencsés eljárásnak. Nemcsak azért, mert az egyház aütonomiája bizonyos megértést követel, hanem azért sem, mert a nevelés terén a szabadmozgás és az okos és tervszerű kísérletezés a haladásnak és a sokat emlegetett kulturfőlénynek csak javára szolgálhat. Iskoláink akkor voltak igazán értékesek és munkájukban eredményesek, mikor egyéni módokon egyéniségeket tudtak nevelni. Ma a nivellálás korában az egyéniség elvész, a jellem pedig az ismeretszerzés egyoldalú és lelketölő módszerei szárazmalmában egyszerűen előrlődik. Dehát ujabban azt a helytelen nézőpontot vitték bele az állami felügyelet gyakorlásába, hogy mert az állam a felekezeti iskolákat segélyezi, ennélfogva ezeknek az iskoláknak a fentartói az egyházak és az állam. S ezen a jogon csak az állam rendelkezik, az egyházak pedig csak alkalmazkodnak. Hát ez merőben helytelen álláspont, mert az állam segélynyújtása törvényen alapuló olyan kötelezettség, melynek teljesítése révén az állam a felügyeleten felül más, korlátozó jogokat nem követelhet. Pedig a korlátozás jogainak gyakorlásában az állam már túlságosan is messze akar menni. Ezt mutatja a jogakadémiákkal szemben elfoglalt álláspontja Ez ellen, bár nem a mi kerületünk intézetéről van szó, nekünk is erélyesen tilkakoznunk kell. Tilkakozunk az elv és az eljárás ellen. A mi egyházunknak az iskolákra vonatkozó jogait törvény biztosítja. Az iskolák felállítása és fentartása dolgában nem ismerhetjük el a tiltó korlátozást. Legkevésbbé abban a formában, melyet a lapok állítása szerint, a miniszter úr kilátásba helyez. Nevezetesen, hogy az egyházi jogakadémiák taníthatnak, de nem vizsgáztathatnak. Lehetetlennek tartom, hogy a miniszter úr ezt a kijelentést megtehette. Hiszen ez a kijelentés képtelen helyzetet teremtene. Iskola vizsgáztatás nélkül nem iskola. S mit gondolhatna rólunk a művelt külföld, ha megtudná, hogy nálunk vannak jogok, melyek nem jogok és iskolák, amelyek nem iskolák. Én nem hiszem, hogy ez a nyilatkozat a közölt formában csakugyan elhangzott volna. A jogakadémiát ért sérelem dolgában azonban javaslom, hogy a kerületi közgyűlés feltétlenül álljon a tiszai egyházkerület mellé és az egyetemes egyház útján a tanügyünket és autonómiánkat fenyegető sérelem ellen írjon fel az államkormányhoz. Ugyanilyen felterjesztést javaslok azzal a tervvel szemben is, hogy az ország négy kulturtartományra osztassék. Eltekintve attól, hogy ez a felosztás a magyar múlt tisztes hagyományaival és a magyar gondolkodással semmiképen nem egyezik meg, egyházunk autonómiáját is gyökereiben érinti, mert artikuláris iskolákat fog megállapítani s így a szabad mozgást és az egyház törvényes rendelkezési jogait megsemmisíti, vagy legalább erősen korlátozza. Mindenütt elégületlenséget keltett a több év óta megvont korpótlék folyósításának a módja is. Korpótlék helyett ugyanis csak a kongruás lelkészek kaptak bizonyos segélyt, a nemkongruás lelkészek pedig, de csakis 3000 koronát meg nem haladó jövedelemig, bizonyos pótlékot. Minthogy azonban a korpótlékról szóló régi törvény ezt a korlátozást nem ismeri, javaslom, hogy e kérdés közmegnyugvást keltő rendezését az egyetemes egyház útján feliratilag sürgessük meg.
