Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

18 5. újnak teremtésére nincs elég erőnk. De egyet érzünk és látunk: azt a kiáltó aránytalanságot, mely a lelkészével azonos képzettségű középiskolai tanár, sőt a kisebb képzettségű tanító nyugdíja és a lelkész nyugdíja között van. Pedig a lelkészek nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy maguknak hivataloskodásuk alatt olyan vagyont gyüjthetnének, amely a nyugdíjat nélkülözhetővé ehetné. Viszont még a legtapasztaltabb lelkész is, mikor elöregedve, nyugdíj hiányában önmagának is, a gyülekezetnek is csak terhévé lesz, önmagát és híveit egyformán csak keserűséggel tölti el. Mit szenved ez áldatlan helyzet miatt az egyház, annak csak az a megmondhatója, aki a panaszokat hallja. A nyugdíjintézeti bizottság már kidolgozta az új nyugdíjintézet tervét, de a kivitel úgy a lelkészekre, mint az egyházközségekre is olyan nagy anyagi terhet ró, amilyent a mai gazdasági viszonyok között viselni képtelenek. A nyugdíjintézetet azonban mégis meg kell szervezni és fel kell állítani, mert a mai helyzet tarthatatlan. Javaslom, kérjük fel az egyetemes közgyűlést, hogy a nyugdíj kérdésének végleges és megnyugtató rendezése ügyében a lehető legsürgősebben intézkedjék. Jól tudom, hogy a nyugdíjintézet felállításának a munkája a zsinatra vár Arra a zsinatra, amelyet már évek óta várunk és nagy gondossággal készítgetünk elő. Hogy lassan érik ez a dolog, azon én inkább örülök, mintsem bánkódom. Az új zsinati törvénynek ugyanis nem szabad annyira hiányosnak és annyira bizonytalannak lennie, mint amilyen a most már egészen elavult régi zsinati törvény. Mégis úgy látom, hogy az előmunkálatok kissé lassabban folynak, mint ahogyan kívánatos volna. Azért is javaslom, hogy a kerületi közgyűlés az egyetemes egyház útján sürgesse meg a zsinat megtartását, hogy a nehéz viszonyok által megkívánt teljes rend mielőbb visszaálljon. A zsinatig azonban még sok teendő vár ránk. Fontosságánál fogva elsőnek említem itt a theológiai szeminárium felállítását, amelyre valóban égető szükségünk van. Az egyetemes gyűlésnek van ugyan már a felállításra vonatkozó határozata, de ez végrehajtva máig sincsen Ezért javaslom, keresse meg közgyűlésünk az egyetemes egyházat, hogy a* szemináriumnak Budapesten teendő felállítása érdekében olyan módon tegye meg a szükséges lépéseket, hogy az intézet a legközelebbi tanévben megkezdhesse működését. Nagyon fontos teendőnek tartom az istentiszteletek mélyítését is. A mai kor embere sok mindent néz más szemmel, mint a mi apáink. Az igehirdetésben a komoly vallásosság mellett a korszerűséget is megkívánja. Ezért nagyon is kívánatos, hogy templomaink szószékei az evangéliummal rávilágítsanak a mindennapi élet komoly jelenségeire anélkül, hogy színvonaluk és világnézetük is mindennapivá alacsonyodjék. A lelkész, mikor a szószékről beszél, sohase felejtse magának föltenni azt a kérdést: mit mondana most ezen a helyen az Úr Jézus Krisztus, akinekén szószólója vagyok? Az istentisztelet bensőségének és szépségének a mi egyházunkban mindég személytőlszemélyre való hatás az alapja, ezért nagyon kívánatos, hogy az istentisztelet lélekből-lélekbe hasson. Föltétlenül szükségesnek tartom, hogy minél előbb egységes és hangjegyekkel is ellátott énekeskönyvet adjunk híveink kezébe és hogy egyházunk jellemének megfelelően az oltári szolgálat liturgikus