Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1926. október
\9 formákkal bővüljön. E tekintetben úttörő munkát kíván végezni a pesti evang. 5. magyar egyház, amelynek magyaros liturgiáját a mai istentiszteleten mutattuk be. Különösen fontosnak tartom, hogy amit a ref. atyafiak már gyakorolnak, az egyházközségek presbitériumait időnként necsak gyűlésekre, hanem a gyűlésekkel kapcsolatosan tanításra is összegyűjtsük. A presbitereknek az egyház alkotmányáról, történelméről, feladatairól és helyzetéről többet kell tudniok, mint a többi hívőknek, mert csak így várhatjuk az egyházban a teljes rend kialakulását. E rend érdekében végeztem ez évben is azokat a kánoni látogatásokat, amelyekre az egyházközségek elkészültek. Voltam Tápiószelén, Farmoson, Irsán, Békéscsabán, Gyomán és Soltvadkerten. Ezenkívül hivatalos kiszálláson voltam a lelkészükkel meghasonlott bodzásottlaki hívek között. E látogatásaim, amennyire fárasztók, olyan tanulságosak is. Megismerem belőlük a híveknek és a pásztorkodásra hivatottaknak a lelkét és az élettel küzdő egyházak válságos viszonyait. Úgy tapasztalom, hogy hivatalos látogatásaim mindég jóhatásúak nemcsak a magunk egyházközségeire, hanem a felekezetközi viszonyokra is. A római katolikus egyház ilyenkor mindég átérzi azt a nemzeti és keresztyén kötelezést, amellyel szemben neki is megvannak a maga el nem mulasztható kötelességei. És a felekezetileg nagyon is megoszlott magyar társadalom békés együttélésére mindég emelőleg hat, ha látja, hogy a keresztyén egyházak vezetői egymást megtisztelik. Éddig végzett kánoni utamon csupán csak egy helyen, Gerendáson tagadta meg a plébános a testvéri üdvözlést, ami sem az ő egyházának, sem a mienknek sem javára, sem dicsőségére nem szolgált. A közigazgatási hatóságok figyelmét és előzékenységét azonban mindég és mindenütt lekötelezőnek tapasztaltam. Sajnosan kell azonban megemlítenem, hogy a hivatalos látogatás alkalmával az egyházmegyék elnökségei nem mindég tartják meg a fennálló szabályrendeleteket azzal a gondossággal, ahogyan azt az ügy természete megkívánná. Minthogy az erre való figyelmeztetés személyhez intézve mindég bizonyos feszélyezéssel jár, egész általánosságban kívánom itt az egyház vezetőinek a figyelmébe i ajánlani egyrészt a fennálló szabályrendeletet, másrészt azt a természetes kötelezettséget, amelyet a püspök fogadásában, akár mint figyelmet, akár mint szolgálatot, mindenkitől elvárhatunk. Én a püspöki látogatást önmagammal szemben egész a kíméletlenségig komolyan végzem, ennélfogva jogosan megkívánhatom, hogy azt a néhány napot, amelyet valahol tölteni kívánok, az egyház vezetőivel komoly munkában együttesen tölthessem el. Minthogy pedig úgy Maglódon, mint Albertin, valamint már ismételten Tápiószentmártonban is, részint a lelkész, részint az egyház viszonyai miatt, a kitűzött hivatalos látogatást el kellett halasztanom, hivatalos formában felkérem az egyházközségek vezetőit, hogy illetékes espereseik útján jelentsék be, mikor vennék legszívesebben hivatalos látogatásomat, hogy a sokszor nem is egészen komoly okból történő lemondásokkal az amúgy is nehezen beosztható időt ne pazaroljuk. Az elmúlt közigazgatási év folyamán résztvettem a reformáció megünneplésén, amely ezúttal is a régi Országház termében folyt le hatalmas méretek2*
