Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

9 melyen a jelen poros vándorai mellett jövendők vonulnak el a multak orszá- 5. gába, lehetetlen a legutolsó esztendő szűk határai között megmaradnom. Ahogy visszanézek a multak távolába, a „hősvértől pirosult gyásztér" — „nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács" véres harcterére repül el a lelkem. És az elszórt csontok rám szálló porából komoly tanulságok szólnak hozzám. „Haj! ezt visszavonás okozá mind s durva irigység, Egységünk történ törve hanyatla erőnk." S mi a történelem rettentő leckéjét mégsem akarjuk megérteni. Mintha csak a mohácsi vereséget előidéző pártos szellem ülne ma is a S2Íveken és # nem engedné azok testvéries összesímulását. Ez a pártos szellem a Mohácsról való emlékezést is megrontotta. A felekezetivé törpített kétrendbeli mohácsi ünnepen, a katolikusokén augusztus 29-én és a reformátusokén szeptember 29-én, mi evangélikusok nem vettünk, de nem is vehettünk részt, mert egyikre sem kaptunk meghívást. Szomorú valóság ez, de nekünk le kell vonnunk belőle a következtetést. Mi már a csatatéren harmadik ünnepet nem ülhetünk, ezért a szomorú esemény tanulságait iskolai nyilvános ünnepek keretében fogjuk a mi közönségünkkel megismertetni. A kerületi gyűlés keresse meg az egyetemes egyházat, hogy tűzzön ki egy napot a mohácsi esemény iskolai megünneplésére. Hadd töltsük meg ott az ifjúság lelkét több testvéri szeretettel és bölcsebb hazafisággal, mint amennyi apáikban volt. Mohács szomorú emléke mellett azonban nem tudok elmenni anélkül, hogy egy bántó történelmi beállítás ellen de tiltakozzam. Némelyek tudatlanságból, mások tervszerűen hangoztatják, hogy a mohácsi vereséget a reformáció terjedése és az e terjedés nyomán keletkezett felekezeti szétdaraboltság is elősegítette. Aki az akkori történelmi viszonyoknak csak elemi ismeretével is rendelkezik, tudja, hogy a reformáció a mohácsi vereséggel előleges vonatkozásba semmiképpen nem hozható. A reformáció hívei és terjesztői ellen már 1523-ban és 1525-ben hoztak ugyan törvényeket, sőt e törvények alapján néhány lutheránus hívőt meg is égettek, de a mohácsi vész idején szervezett evangélikus gyülekezetek még nem voltak, pártot az evangélikusok nem alkottak, a társadalmi és politikai életben szerepet nem vittek és így a mohácsi veszedelem kimenetelére semmiféle hatással nem lehettek. Akkor a vezető személyek mind római katolikusok voltak s bizony nem a vallás miatt torzsalkodtak egymással. A mohácsi vereséget az a hazafiatlan, önző és anyagias szellem idézte elő, mely az 1514 évi parasztlázadást is kirobbantotta, a királyi tekintélyt lejáratta és ezt a szerencsétlen országot fejetlen kiskirályok földjévé alakította. A reformáció Magyarországot sohasem gyöngítette, hanem mindég csak erősítette. Mohács után is sokkal nehezebben állt volna talpra a nemzet, ha az Evangélium nem nevel új nemzedéket a hazának. Magyarországot ezer évvel ezelőtt a keresztyénség formálta európai állammá, négyszáz évvel ezelőtt pedig a reformáció tette viharállóvá. Magyarország azóta is mindég akkor lendült a haladás és a függetlenség útjára, mikor benne a protestantizmus virágzott s mindég akkor hanyatlott rabságba és nyomorúságba, mikor benne a protestantizmust meggyöngítették. Mert a protestan-