Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

6 2. Példaképen hivatkozom arra, hogy nemzeti vagy országos jellegű ünnepélyeknél, ahol a dolog természeténél fogva nem csupán római katholikus, hanem a többi vallásfelekezetekhez tartozó közönség is megjelent és ahol régi szokás szerint az ünnepély egyházi szertartással kezdetett meg, az egyenlőség és viszonosság elvére támaszkodva, az ünnepély római katholikus és utána református és evangélikus egyházi szertartásokkal vezettetett be. És úgy emlékszem, hogy ez a gyakorlat egynéhány évig folytattatott anélkül, hogy nyomában földindulás vagy égszakadás következett volna és anélkül, hogy bárki is „az istentelen" és a közönséget „megbotránkoztató" eljárás ellen felszólalt vagy tiltakozott volna. Sőt, ellenkezőleg, mi protestánsok ezt a gyakorlatot szívesen üdvözöltük és helyeseltük,"'mert ebben az 1848. XX. t.-c.-ben foglalt egyenlőség és viszonosság elvének e téren való megvalósulását reményiettük. Megütközést keltett, amidőn 1924-ben a Pusztaszeren tartani szándékolt Árpád-ünnepély alkalmából a római katholikus plébános kijelentette, hogy amennyiben az ünnepélyen más felekezetek papjai is hivatalosan funkciót teljesítenek, úgy ő a római katholikus egyház részéről megtagadja az ünnepélyen való részvételt. Mi akkor, sajnos, tudomást vettünk erről a tényről, amelyben az 1848. XX. t.-c.-be ütköző sérelmet láttunk ugyan, amely alkalmas arra, hogy a vallásfelekezetek közötti békés egyetértést megdöntse, de amelyről feltételeztük, hogy csak^egy túlbuzgó, ultramontán gondolkozású papnak önkényes egyéni akciója, amellyel a más felekezetekkel szembeni gyűlöletének akart kifejezést adni. (Zárjel között legyen mondva, hogy az idén megtartott pusztaszeri Árpád-ünnepélyről szóló hírlapi tudósítások szerint csak a római katholikus egyház szerepelt.) Annál meglepőbb volt, hogy ezidén a római kúria bocsájtott ki egy köriratot, amelyben egyenesen eltiltja papságát az olyan ünnepélyeken való közreműködéstől, ahol más felekezetek papjai is hivatvák volnának hivatalosan szerepelni. Nincsen tudomásom arról, hogy ezen tilalom hitelvi alapokon nyugszik-e,! amit már csak azért sem vagyok képes hinni, mert ez esetben ' hazai katholikus püspöki karunk pápai tilalom nélkül is kezdettől fogva tiltakozó szavát felemelte és érvényesítette volna, de azt tudom, hogy a pápai tilalom beleütközik hazai törvényünkbe, amely az 1848. XX. t.-c.-ben az egyes felekezetek közötti egyenlőséget és viszonosságot imperative előírja. Azt is tudom, hogy a római katholikus hierarchia úgy az alsó, mint felsőbb papságának kötelességévé teszi, hogy a pápai dekrétumoknak feltétlenül alávessék magukat és ezért én a magam részéről egyáltalán el nem ítélhetem a szombathelyi püspöknek saját papjaihoz kibocsájtott körrendeletét, amelyben közölve a pápai tilalmat, utasítja őket, hogy ahhoz alkalmazkodjanak. De ha nem is ítélem el a szombathelyi püspöknek eljárását, mégis helyében tartózkodtam volna ismert körrendeletének kibocsájtásától, amelyről tudhatta volna, hogy országszerte kínos feltűnést és visszatetszést fog szülni és megemlékeztem volna arról, hogy a hazai törvénnyel jutok összeütközésbe,