Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

7 amelyet épúgy tisztelni és megbecsülni tartozott, mint egyházi felsőbbségének 2. rendeletét. Nem kívánok sem a katholikus egyház belső ügyeibe beleavatkozni, sem felsőbb papságának szabad .elhatározásába beleszólni, de azt hiszem, hogy hatalmában állott volna ebben az esetben a pápai tilalommal szemben a római kúriához felterjesztést intézni és a tilalom hatályonkívül helyezését javasolni és kérni, nehogy a hazai törvénnyel összeütközésbe kerüljön. Tapasztaltuk ismételve a múltban, hogy hasonló előterjesztéseknek a római kúriánál volt is foganatja, mint például annakidején a „ne temere" pápai bulla esetében. Minthogy hazai római katholikus püspökeink közül csak egyetlen egy találkozott, aki a hazai törvénybe ütköző és a felekezetközi békét veszélyeztető ezt a körrendeletet kibocsájtotta, meg vagyok győződve, hogy a római katholikus püspökök e kérdésben együttesen állást fognak foglalni és előterjesztést fognak a római kúriához intézni a hazai törvényünkbe ütköző^és így sérelmes pápai rendeletnek hatályonkívül helyezése iránt. Tisztelt Közgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy ezzel a kérdéssel kissé behatóbban foglalkoztam, de a felekezetközi béke és egyetértés annyira szívemen fekszik, hogy bármely incidens által való megzavarását elkerülni, és ha az bekövetkezett, azt kiküszöbölni óhajtom. Megnyugvásomra szolgál, hogy a mi papságunk részéről a más felekezetekkel szemben sohasem nyilvánult meg akár gyűlöletből, akár féltékenységből vagy más okból fakadó ellenszenv és sérelmes támadás, de megállapítom azt a tényt is, hogy az egyes keresztény felekezetekhez tartozó hívek közti érintkezésben általánosságban nem tapasztaltam vallási indokokon alapuló ellenszenvet és gyűlöletet, és csakis fanatikus ultramontan érzésű katholikusok részéről tapasztaltam oly viselkedést másvallásuakkal szemben, amely Jézusnak az evangéliumban lefektetett a felebaráti szeretetről szóló tanításaival össze nem egyeztethető. Hála Istennek, ily egyének' elenyésző törpe kisebbségben vannak. Elismerem azt is, hogy a római katholikus papság között igen sokan vannak, akik a más felekezetüekben csakis az embert és nem az eretnekeket látják és ehhez képest a legszívélyesebben és legbarátságosabban érintkeznek velük. De meg kell állapítanom, hogy a római katholikus papság többségében a beléje nevelt és szent meggyőződésévé vált ellenszenv és türelmetlenség a másvallásuakkal szemben indítja őket ama cselekedetekre, amelyek az utóbbiakra sérelmet képeznek és amelyek a vallásfelekezetek közti egyetértést és békességet többé-kevésbbé megzavarják és ezzel azokat a káros következményeket idézik elő, amelyektől hazánkat kötelességszerüleg meg kell kímélnünk. Nem fejezhetem be jobban a felekezeti békére vonatkozó fejtegetésemet, mint azzal, hogy idézem Vass Józsefnek, h. miniszterelnök úr Öexcellentiájának a közelmúltban e kérdésben elhangzott nyilatkozatát, amely szerint nagyon szeretné, hogy a békés harmónia, amely ebben a kerületben megvan (Répcelak), tovább vitetnék a püspöki palotákba, egyházi hivatalokba, vezető emberek