Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

82 63. 1907. évi XXVII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 76,000. sz. utasítás IV—V. függelékének teljesen megfelel, mit az iskolafenntartó a községi elöljáróság által fölvett leltárral is igazolt. A tanítási eredmény ugyan gyenge volt, de az nem esik teljesen a tanító rovására, mert 3 tanító helyett hosszabb-rövidebb megszakítással még csak V2 éve foglalkozott növendékeivel oly iskolánál, melynél a tanítás 3U évig szünetelt. Annak dacára, hogy az egyházi főhatóság mindezeket hiteles okiratokkal — közig, bizottságilag jóváhagyott építési terv, hivatalosan fölvett leltár — igazolta, a miniszter ahelyett, hogy a választást megsemmisítve uj választást rendelt volna el, az államsegély folyósítását megtagadta. Az ügynek ily elintézésében Püspök urunk meg nem nyugodhatott s azzal a kéréssel fordult a vall. és közokt. m. k. miniszterhez, hogy a szóban levő iskola ügyét központi közegével vizsgáltassa meg, annyival is inkább, mert Dubovszky Jánost, kit a tanfelügyelő mint felekezeti tanítót minden tanítói munkára alkalmatlannak minősített, időközben állami tanítónak nevezték ki. A válasz ismét elutasító volt. A minisztériumnak egyoldalú állásfoglalása arra indította az egyházker. felügyelő úr Őméltóságát, hogy az ügyről magát a minisztert személyesen tájékoztassa s neki a ker. tanügyi bizottság emlékiratát átnyújtsa. Ez emlékiratban a bizottság a minisztériumhoz már előzőleg fölterjesztett tervek, leltár s egyházkerületi tanfelügyelői jelentésekre való hivatkozással kimutatja, hogy az államsegély kiutalásának megtagadása törvényellenes, mert ha Dubovszky megválasztása ellen a miniszternek kifogása volt, jogában állt a választást megsemmisíteni s az iskolafenntartót az 1907. évi XXVII. t.-c. 21. §-a alapján utasítani, hogy 60 napra terjedhető záros határidő kitűzése mellett más egyén megválasztásáról gondoskodjék. Ez azonban nem történt meg, hanem ahelyett az egyház — bár helyi forrásból díjlevelileg csak 200 koronát biztosított — kénytelen volt Dubovszky Jánosnak teljes fizetését kiszolgáltatni. De törvényellenesen járt el Csanádvármegye közig, bizottsága is, amikor a gyülekezetnek kegyes alapítványi tőkéjét lefoglaltatta s abból a tanító azon hátralékos követelését elégítette ki, mely állami segélyből lett volna fizetendő. Végül a legnagyobb méltatlanságot követte el a kir. tanfelügyelőség, amikor Kárász, orosz hadifogoly tanító nejének államsegélyes nyugtáját nem láttamozta azzal, hogy az államsegély az összes csanádalbertii tanítóktól meg lesz vonva. Hogy a 3 év óta fogságban sínylődő tanító mivel érdemelte meg a büntetést, azt csak a kir. tanfelügyelő tudja! A memorandum benyújtása óta majdnem 3 hónap telt el s a válasz még mindig késik, aminek következménye, hogy a 3 tanerős