Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

81 Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Amikor a székesfőváros tanácsa bevallani kénytelen, hogy Budapesten 26,000 tanköteles maradt beiskolázatlanul; amikor a vall. és közokt. m. k. miniszter rendeletileg utasítja közegeit, hogy uj tanítói állások szervezése tárgyában javaslatot ne tegyenek; amikor egyházmegyéink tanügyi jelentései kivétel nélkül panaszolják, hogy a tanítási eredmény nagy általánosságban csak kielégítő, mert a tanítók legnagyobb része hadbavonult, az itthonmaradottak pedig rekvirálásokhoz rendeltettek ki, úgy, hogy alig volt iskola, melyben a tanítás egész éven át zavartalanul folyt volna le; amikor tehát úgy az államnak, mint az egyháznak érdeke, hogy a rendkívüli viszonyokkal megalkudva, legalább a háború előtti állapotok fenntartásáról gondoskodjék: akkor kell a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlésnek oly tanügyi sérelmet bejelentenünk, mely még a legsötétebb üldöztetések idejében is megdöbbentette volna egyházunk vezetőségét. . Csanádvármegye közig, bizottsága, jobban mondva kir. tanfelügyelősége már évekkel ezelőtt- Pitvaros, Nagybánhegyes és Csanádalberti iskoláinak államosítását tűzte ki céljául. E három gyülekezet közül Csanádalberti 5 évvel ezelőtt uj tanítói lakot, 2 uj tantermet épített s a harmadik tantermét gyökeresen átalakította. Mindezt Csanádvármegye közig, bizottsága által jóváhagyott tervek szerint s a tantermeket az 1907. évi XXVII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 76,000. számú utasítás rendelkezései szerint fölszerelte. Miután ezzel az iskola a törvényes követelményeknek megfelelt, tanítói részére a miniszter a fizetéskiegészítési államsegélyt folyósította. 1914-ben azonban Kárász tanító katonai szolgálatra vonult be, a másik kettőt pedig 1916. év elején a kir. tanfelügyelő áll. tanítónak neveztette ki. Az árván maradt iskolához 1916. év őszén Dubovszky Jánost választották meg, kinek megválasztását az iskolafenntartó kötelességszerűen hivatalos úton bejelentette részére a fizetéskiegészítési államsegély folyósítását kérte. Csanádvármegye közig, bizottsága azonban az ügyet úgy kezelte, mintha uj államsegély folyósításáról lenne szó és nem arról, hogy a miniszter az 1907. évi XXVII. t.-c. 21. §-ban biztosított jogával élve a választást vagy jóváhagyja, vagy megsemmisíti és azért a kiutalványozást nem javasolta, és pedig a) azért, mert a tantermek elhelyezése, b) fölszerelése nem felel meg a törvényes követelményeknek és c) mert Dubovszky János minden tanítói munkára alkalmatlan. Az egyet, tanügyi bizottság kiküldetéséből 1917 május 1-én a helyszínén megjelentem és arról győződtem meg, hogy e vádak elseje és másodika minden alapot nélkülöz, mert a tantermek a legkényesebb igényeket is kielégíthetik, a fölszerelés pedig az