Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

7 2. Világi jegyző bemutatja a kerületi közgyűlés tagjainak név- 2—6. jegyzékét. Jelenti, hogy a bemutatott -megbízólevelek rendben vannak s a közgyűlés a megjelentek számára való tekintettel határozatképes, mihez képest a világi elnök a kerületi közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. \ 3. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen és a jegyzői karon kivül Landgráf János, Kaas Albert báró, Geduly Lajos és Kaczián János közgyűlési tagokat kéri fel. 4. A közgyűlés mély megindulással veszi tudomásul azt a nagy veszteséget, mely a kerületet, nagyérdemű világi főjegyzőjének, Dr. Liedemann Frigyesnek elhalálozásával érte és a püspöki jelentésben foglalt indítvány értelmében a megboldogult emlékét s a kerület ügyei körül kifejtett buzgó munkásságával szerzett kiváló érdemeit jegyzőkönyvileg is kegyelettel megörökíti. 5. A kerületi közgyűlés' a megüresedett világi főjegyzői állásra, a kerületi elnökség indítványára Dr. Rásó Lajos budapesti ügyvédet választja meg s tőle a jegyzői esküt nyomban kiveszi. A kerület uj világi főjegyzője megválasztásáért őszinte köszönetet mond. 6. Dr. Raffay Sándor bemutatja s egész terjedelmében felolvassa a következő jelentését: Tisztelt közgyűlés! Egy esztendő eseményeiről és tanulságairól kívánván szólni, gondolataim ugy röppennek szét, mint egy felriasztott madársereg. Merre, hová? Megüljenek-e a nemzet gyászán, melynek még most sincs hajnalpirkadása? Vagy feledve multat, mellőzve jelent, a jövendőbe vetett bizalom és reménykedés szárnyain emelkedjék a magasságokba ? Mellőzöm a multat, mert azt legtöbbször nem tanulságokért, nem is irányító életigazságokért, hanem csak csillogó emlékekért szokták felidézni. A jelenen is inkább csak merengeni vagy siránkozni szoktunk, ahelyett, hogy eseményeiben, mint a tükörben, a magunk törekvéseinek és erkölcsi értékének igaz ábrázatát igyekeznénk meglátni. A jövőbe sem a józanul akarás eredményeket termő keménységével, hanem az erőt ernyesztő álmodozás tétlenségével szoktunk elmerengve belehatolni,