Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

6 1. E processzus olyan circulus vitiosus, amely — hacsak nem vagyunk képesek megakasztani — Magyarországot is ugyanarra a sorsra juttatja, amely Ausztriát utóiérte. A mai viszonyok között, amidőn a külföldön semmi hitelünk nincs és amidőn az úgynevezett Damokles kardja függ felettünk, arról le kell mondanunk, hogy nagyobb külföldi kölcsön utján javítsuk meg pénzügyi helyzetünket. És ezért saját magunknak kell valutánkat megjavítani, ami természetesen csak a legmesszebbmenő áldozatok árán válik lehetővé. Sajnos, hgy Hegedűs Lórántnak erre irányuló zseniális terveit az érdekelt körök szűkkeblüsége és rövidlátása hiúsította meg, ami ha meg nem történik, talán ma már a javulás utján volnánk. Ma ismét uj adójavaslatoktól várjuk a helyzet szanálását, különösen gazdaközönségünknek az eddiginél kielégítőbb módon való igénybevételét. Ezen a téren talán joggal elvárhatjuk lelkészeinktől, hogy a népet a szentírás ama mondása szerint: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek/ ami Istené" — az állam iránti kötelesség fokozott teljesítésére buzdítsák. Az állam pénzügyi helyzetének javulásával be kell következnie a drágaság visszafejlődésének, de az én meggyőződésem szerint addig, amig elsősorban a föld terményeinek árai nem fognak leszállittatni, addig a drágaság nem fog csökkenni. De ezt az árleszállítást nem lehet sem törvényhozói, sem rendeleti uton maximálásokkal és hasonló intézkedésekkel kikényszeríteni, annak önként kell bekövetkeznie, egyrészt annak belátása alapján, hogy a drágaság csökkentésének ez az .első lépése, másrészt az emberszeretet révén, amely nem akarja saját meggazdagodását a kényszerhelyzet kihasználásával, saját embertársai rovására elérni, itt is tág tere nyilik a lelkészek munkájának, kik ez irányban való sikeres működéséért az egész ország hálás elismerését fogja kifejézni. Legyen szabad reménylenem, hogy az imént kifejtett nézeteim nem fognak a t. közgyűlés tagjainál, különösen lelkészeinknél elutasító, süket fülekre találni. Midőn bocsánatot kérek, hogy ezúttal, megnyitó beszédemben nem egyházi, hanem kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkoztam, amelyek azonban egyházunkat is a legközelebbről érintik és amidőn egyházkerületünknek és egyházmegyéinknek a mai közgyűlésen ily szép számmal megjelent képviselőit tiszteletteljesen és szívélyesen üdvözölném, a közgyűlést ezennel megilyitom. A közgyűlés az elnöki megnyitóbeszédet élénk helyesléssel fogadja és azt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvéteti. A közgyűlés egyúttal Krón Ferenc lelkésznek a gyámintézeti istentiszteleten tartott szép beszédeért köszönetét és elismerését fejezi ki.