Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

29 annyi özvegy és árva maradt hátra itthon, kint pedig a csatatereken 10. annyi erőteljes férfiúból szánandó nyomorékot s egyébként is oly nehezzé tette az életet, hogy már a lelkünk is felzokog s mindenki epedve lesi, várja a béke galambját. 2. A világháború okozta fájdalmaink, aggodalmaink és a mindennapi élet ezerféle nyomasztó gondjaink közül, kegyelettel szállott vissza lelkünk mult év október havában néhány napra a reformáció 400-ik évfordulója alkalmából az 1517. október 31-ével megindult nagy világtörténelmi jelentőségű szellemi harceszményeinek felelevenítéséhez. Fájdalom, hogy a reformáció négyszázados évfordulója nem lehetett azzá, aminek lennie kellett volna, egy magasztos világünnepéllyé, amelyen lélekben találkozott volna a földnek minden protestáns nemzete és fia és együttesen ünnepelte volna az örökemlékezetű napot, amely mintegy határkő áll a fejlődésre, haladásra, tökéletesedésre teremtett ember történetében. Együttesen ünnepelte volna a gondolat és lelkiismeret szabadságának felkelő napját. De, bár ezt a világhatalmi érdekből folyó világháború lehetetlenné tette is, s bár így, ünneplésünk a külső megnyilatkozásából sokat veszített és belső tartalma szerint az egyetemes egyháztól minden fórumon át a legkisebb egyházközségig, mindenütt gazdag és lélekemelő volt. Tanúskodnak erről a vonatkozó jegyzőkönyveink. Dicső őseink buzgó szelleme, törhetlen hite és nagy áldozatkészsége egyaránt mintegy áthatotta híveinket s reménylem és hiszem, hogy az ünneplés áldott lesz eredményeiben s nagyban erősítette híveinkben az evang. keresztyéni öntudatot, a hithűséget, hü megőrzésére az apáinktól reánk bízott hitbeli szent örökségnek. Nagyon kivántam volna a reformáció ezen évszázados ünnepélyének legalább miniatürképét adni és különösen az ez alkalomból az egyes egyházközségekben, egyházi alapítványok címén, adományok útján begyült összegekről teljes kimutatást bemutatni, mint igen szép bizonyítékát — és talán mint buzdító példát is — arra nézve, hogy híveinkben az egyház iránti szeretet és áldozatkészség még mindig elismerésre méltó, sőt több helyen igen gazdag tettekben nyilvánul, sajnos, hogy a teljes adatok hiányában ezt nem tehetem. 3. igen élénken foglalkoztatta egyetemes egyházunkat, az év másik kiemelkedő eseménye, t. i. az 1848. évi XX. t. c. végrehajtása tárgyában készült törvényjavaslat, amelyet egyetemes egyházunk f. é. január hó 10-én megtartott folytatólagos közgyűlése tárgyait. Egyházunknak ez ügyben elfoglalt álláspontját, észrevételeit-valamint kívánalmait a vonatkozó jkv. egész terjedelmükben magában foglalja s azokhoz nincs mit hozzáadnom, csupán azon óhajomat, vajha már egyszer 70 évi várakozás és sok bántó s a