Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1921. október

• 14 6. látszik, a bevett ker. egyházaknak nem egyenjogúsítását, hanem célzatos osztályozását kívánják éppen a mi egyházunk kárára megvalósítani. Ez ellen fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Az állam, nyomorúságos pénzügyi helyzete dacára is, elvitázhatatlan jóakarattal igyekszik az államsegélyek és a lelkészi és tanári fizetéskiegészitések emelése által terheinken könnyíteni. Azt a kérésünket azonban, hogy a lelkészek a köztisztviselők sorába felvétessenek és hogy vasúti kedvezményben részesüljenek, nem teljesítették. Kívánatos, hogy a kerületi gyűlés az egyetemes egyház utján kérje meg az államkormányt, hogy a köztisztviselők kedvezményeit legalább a városi és a készpénzfizetésü lelkészekre terjessze ki, mert ezek nem egy helyen már igazán a legnagyobb nélkülözésekkel küzdenek. Hasonlóképp feli kell emelni kérő szavunkat a nyugdíjazott lelkészek érdekében is, akiknek a megélhetésre elegendő anyagi támogatást mi magunktól nyújtani igazán nem vagyunk képesek. Az új hitoktatói intézményt az összes bevett egyházak igénybeveszik. Mindenesetre sokkal áldásosabban lehetne az államnak ilynemű támogatását egyházaink javára kihasználni, ha legalább a ker. egyházak között testvériesebb volna a viszony, több az összetartás, melegebb a szeretet. Az u. n. „keresztény kurzus" azonban sajnos, nem hozta közelebb egymáshoz a sziveket. Nem akarom a keresztény kurzus csődjét hirdetni és elfogadni, de azt bízvást mondhatom, hogy kizökkent eredeti kérékvágásából s most fájó zökkenőkben mellékutakon jár. Nevezetesen a kath. egyház még ma sem az idősebb édes testvér segítőkészségének erős karjaival nyul felénk, hanem a hatalmasabb és lehetősebb szomszéd mohóságával tör elpusztításunkra. A reverzális düh és az eretnekités gyűlölete sokaknál ismét divatossá vált. Készséggel és hálával emeljük azonban ki a józanabb katholikus elemeknek, különösen az Egyesült Ker. Nemzeti Liga körében végzett testvériesitő törekvéseit. Sajnos, hogy a ker. kurzus jelszavait ügyesen kihasználó kath. reakció és klerikális előnyomulás ostromaival szemben a magyarországi protestáns egyházak még máig sem tudtak igaz testvérekként egybeforrni. Valami végzetes elhidegülés állott be közöttünk, amit azonban reményünk és akaratunk szerint mielőbb ismét a legteljesebb testvéri bizalom és a legmelegebb szeretet fog közös javunkra felváltani. Csodálatos is, hogy mig a külföldi protestantizmus szive megérti és felfogja sóhajainkat és felveszi gondjaink felét, addig itthon közönyös szemekkel tudjuk elnézni egymás elfogyatkozását és közös pusztulásunkat. Mert különösen hálás szívvel kell megemlékeznem a külföldi protestáns egyházak segitő készségéről és irántunk való szeretetéről. Elsősorban az amerikai testvéreknek kell