Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922
1921. október
15 köszönetet mondanom, akiknek megismétlődő hatalmas méretű 6. adományaiból egyházak, iskolák, intézmények és egyesek oly sok áldást és támogatást nyertek. A kapott adományokról az elszámolást a kerületek püspökeivel együttesen tartott tanácskozáson az amerikai egyház európai bizottságának elnöke, Dr. Morehead new-yorki professzor megnyugvással tudomásul vette. A többi külföldi egyházfeleink nyújtott segitőkezében hol pénzbeli, hol élelmi, hol ruházkodási, hol nyaraltatási segedelem volt. Mindmegannyi áldás, melyért Isten után a jóságos segitő testvéreknek mondunk köszönetet. A külfölddel való összeköttetés szálait ma nem is szeretném többé elejteni. Mert ha az anyagi segítés meg is fog majd szűnni, az erkölcsi erőkkel való telítésre, a lélekben való támogatásra mindenkor nagy szükségünk lesz. És én azt szeretném megértetni mindenkivel ebben a kicsinységekben szétporlódó magyar társadalomban, hogy mindig azokat az erőforrásokat kell felkeresni és élvezni, amelyek nagy eszméket és emelkedett életcélokat bugyognak ki s amelyekben a mi lelkünk is tisztára fürödhetik a mindennapi kicsinyeskedések és megszokott torzsalkodások porától. Evégből most minden lehető buzgósággal arra törekszem, hogy a jövő esztendőre tervezett első lutheránus világkonferencia, ha talán nem is a kongresszusát, de legalább előkészítő ülését itt, a mi országunkban tartsa meg. Ami már most a kerület életének egyes jelenségeit illeti, örömmel jelentem, hogy az egyházközségekben a hitélet általában eleven, itt-ott alkotókedvű is. Nemcsak közcélokra adakoznak szívesen, hanem a legtöbb helyen a lelkészek részére is természetben vagy drágasági pótlékokban nagyobb segítségeket nyújtottak. Maga az állam is felemelte a lelkészeknek adott segély összegét családtagonként 800 koronára. Külön drágasági segélyt is folyósított, de csak azoknak, akiknek földbeli illetménye a 10 katasztrális holdat meg nem haladja. A rendkívüli drágasági segélyt pedig csak azoknak folyósította, akiknek papi földje az öt katasztrális holdnál nem több. Akik azonban terményeket kapnak azok, a rendkívüli segélyt is megkapták. Ez a tény is azt igazolja, hogy az utóbbi években nagy kár volt a terménybeli járandóságok megváltását olyan nagyon szorgalmazni. Az iskolákra vonatkozólag jelenthetem, hogy az aszódi főgimnázium a nyilvánossági jogot végre megkapta. Énnek az iskolának azonban uj épületre volna szüksége, mert a mostaniban ma is csak a kerületi leányiskola kisegítésével képes munkáját végezni. Petőfi születése 100 éves fordulójának kedvező alkalmát meg kell majd ragadnunk, hogy Petőfi gimnáziumára a nemzet érdeklődését ráirányítsuk. Az aszódi kerületi leányiskola ez évben jubilál. A befutott 30 esztendőre azzal a jóleső öntudattal tekinthet vissza, hogy csak