Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1921. október

13 • Szeptember 11 — 16-ika közt Stuttgartban a német evangélikus 6. egyházak Kirchentagjának ülésein és az azt követő wormsi emlékünnepen képviseltem egyetemes egyházunkat. Ez alkatommal foglalkozott a német evangélikusság azzal az alapvető három kérdéssel, melynek helyes megoldásától függ az egész jövendő. 1. Milyen legyen az egyház és az állam viszonya az uj állami és társadalmi alakulások között? 2. Hogyan oldható meg az iskolák kérdése? 3. Az eddig különálló tartományi egyházak milyen alkotmányos formába tömörüljenek. Mondhatom, nagy lelki gyönyörűséggel vettem részt a különben fárasztó tanácskozásokon, melyeken az egyéni vélemények különbözősége mellett is, a lélek egysége és a müveit modor mindvégig megmaradt s végtére is kívánatos eredményre juttata testvéreinket. Azok a kérdések, melyek németországi testvéreinket foglalkoztatják, nekünk is mind fontos kérdéseink. A tömörülés ugyan megvan nálunk jogilag, de hiányzik az egységes szellem és a munkás akarat. Iskoláink vannak ugyan, de nem lüktet bennük az öntudatos evangéliumi szellem. Az államhoz való viszonyunk országos törvényekben szabályozva van ugyan, de azért még mindig sok jogos panaszra van okunk. Nem mintha ellenséges volna velünk szemben az államhatalom, de a vallásegyenlőség és viszonosság követelményeit nem tartja szem előtt olyan elfogulatlansággal, amint azt egy édesanyától az édes és hűséges gyermekek mindegyike jogosan elvárhatná. Hiszen mi még mindig csak másodrendű egyház vagyunk az államhatalom előtt, mely eltűri a protestáns templomban kötött házasságok nyilvános lekisebbitését s mely minden egyes, a törvény alapján bennünket jogosan megillető állami hozzájárulás és anyagi segítség árában autonómiánk falait tördelgeti. Én ezek mellett a jelenségek mellett nem mehetek el szótlanul, mert kötelességemnek tartom, hogy még az állammal szemben is védelmezzem egyházunk jogait és autonómiáját. így kénytelen voltam tiltakozni az alberti tanitóválasztás megsemmisítése ellen, aminek meg is lett a kívánatos eredménye, de kénytelen voltam különben minden kitüntetésre érdemes egyik igazgatónk, Dr. Hittrich Ödön főigazgatóvá történt kinevezése ellen is utólagosan szót emelni, mert lehetetlen szó nélkül fogadnunk, hogy tisztviselőinket, ha mindjárt megérdemelten is, külső hatóság a mi tudtunk és hozzájárulásunk nélkül akár kitüntetésben, akár büntetésben részesítse. Hogy azonban az államkormány inkább csak közönyös, de nem ellenséges magatartást tanusit velünk szemben, azt igazolja az a tény, hogy a régóta sürgetett protestáns tábori püspökség, végre eljutott a végleges szervezésig és hogy az evangélikus theológiai fakultásnak a pozsonyi egyetem keretébe való szerves beillesztése a megvalósulásig eljutott. Viszont azonban a főrendiház újjászervezéséről készülő uj törvényjavaslatban, amint a tervezetből