Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1921. október

10 6. telettel kérem a kerületi közgyűlést, hogy lelkészeink figyelmét a lelkipásztorkodás és a belmisszió felvételére különös nyomatékkal hivja fel s azok gyakorlását tegye hivatalos kötelességévé. A legutóbb Stuttgartban tartott egyházi nagygyűlés különösen sokáig foglalkozott az iskola kérdésével. Az állam és az egyház szétválasztása az iskolaügyet teljes fontosságában kidomborította. Most látjuk csak igazán, milyen nagy igazság fejeződik ki abban a szállóigében: „Az iskola az egyház veteményes kertje." És bizony, aki nem vet, hiába vár termést, nem lát aratást Nekünk is volt alkalmunk meglátni az iskola döntő jelentőségének egész igazságát Mikor a kommün emberei rávetették magukat az iskolára, láttuk, micsoda rettenetes pusztítást vittek véghez a lelki és erkölcsi élet világában. Ebből nemcsak azt kell felismernünk, hogy az iskola az egyházi és társadalmi élet irányításának döntő tényezője, hanem azt is, hogy többet és behatóbban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésének kérdésével. Evangélikus iskoláink fenntartásának csak ugy van értelme, ha azokban az evangélium szelleme él és lüktet minden irányban Iskoláink valamennyi tanárában és tanítójában meg kell nyilatkoznia annak a tiszta evangéliumi szellemnek, mely iskoláinkat megteremtette s amely nélkül mindenek lehetnek, csak nem evangélikus iskolák Ennek az evangéliumi szellemnek beoltása végett szükséges, hogy minél több internátust létesítsünk, melyben az ifjúság egész lelki életét és erkölcsét megtelithetjük az evangélium világnézetével és jézusi lelkével. Addig is azonban, mig ezt a nagy anyagi áldozatot követelő feladatot megoldhatjuk, tisztelettel felkérem a kerület összes iskoláinak tanárait és tanítóit, ne elégedjenek meg a puszta óraadással, hanem legyenek az ifjúságnak példái a templomozásban, a beimissziói munkálkodásban, az egyház szolgálatában és építésében. Hadd lássák és hadd érezzék a mi iskoláinkba járó ifjak és gyermekek, hogy nálunk nemcsak a templomban, hanem az iskolában is, nemcsak szóval, hanem életpéldájával is prédikálják az evangéliumot. Kérem a kerületi közgyűlést, hivja fel az iskoláink tanárait és tanítóit, hogy az egyház építésében és az egyháziasság gyakorlásában az ifjúságnak és az egyház közönségének vonzó példát mutassanak. A tanításról szólva, lehetetlen külön nem hangsúlyoznom a vallástanítás döntő fontosságát. Ha a vallástanítás is csak egy óra a többiek között, ha csak tantárgy a tantárgyak mellett, akkor nem érdemes rá sok szót vesztegetni. Azt hiszem azonban, hogy minden egyes vallástanitó érzi, tudja, hogy a vallástanítás alapvetés, a jövendő alapvetése. A vallástanitáson fordul meg az egyház jövendőjének kérdése. Nem kell erre hosszas fejtegetés, elég egy egy végiggondolás, hogy