Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1921. október

9 Azután reánk magunkra tér a lelkem gondolata és számot vet 6. az elmúlt esztendő eseményeivel. Bizony, nehezen tud megindulni egy igazi, alkotó, lüktető, eleven evangéliumi egyházi élet! Komoly felhívást kell azért intéznem egyházkerületünk minden egyes hivatott vagy hivatalos vezetőjéhez, hogy nagyobb buzgósággal, erősebb lendülettel, több önfeledtséggel, eredményesebb odaadással szolgálják az Ur szent ügyét az önként vállalt tisztes munkakörben. Lássák meg a környező veszedelmeket, értsék meg e próbás idők kötelezettségét, gondolják meg, hogy az evangélium egyháza csak az egyéni meggyőződésnek, a személyes ragaszkodásnak, a hűséges és áldozó egyházszeretetnek benső szálaival fűzi önmagához s egymáshoz tagjait. Ezeknek a benső kötelékeknek erősítése nemcsak a lelkészeknek és a tanítóknak, hanem minden egyes egyháztagnak is szent kötelessége. Ezért külön is szeretettel és bizalommal kérem elsősorban egyházunk lelkészeit, ne elégedjenek meg a templomi szószék hatásaival, sem a funkciók végzésében ne lássák kimerítve lelkipásztori szolgálatuk kötelezéseit. Az igazi munka a mindennapi élet gondjainak megosztásában, örömeink megszentelésében, folyásának irányításában közelíti. meg Istentől várt céljait. Az Isten igéjének szolgája, a Verbi Divini miniszter, csak mint a jézusi élet tükre, mint életpélda teljesítheti igazán a hivatását az Ur népe között. Mert nemcsak azt várja az a nép az evangélium szolgájától, hogy az evangéliumot prédikálja, hanem sokkalta inkább, hogy azt átélje és megmutassa a kötelességteljesítés hűségében, az önzetlenség gyakorlásában, a józanság önmegtagadásában, a szeretet kifejtésében, a segítés fáradhatatlanságában, az alkotó munka mohó vágyában, a bölcseség érvényesítésében, hogy az evangélium csakugyan életet átható és életet megszentelő áldása rajtunk az Istennek. Nagyon kérem lelkésztársaimat, hogy a szent hivatást, melyre magukat Isten lelkének buzdítására szánták, mint az Ur népének igaz pásztorai és példaadói töltsék be hűséggel és teljes buzgósággal, Minket beszélő egyháznak neveznek, de én jobb szeretném, ha cselekvő egyháznak ismernének ezentúl. Mert az élet cselekvés Aki sokat cselekszik azé a jelen megelégedése, azé a jövő minden ígérete. De nálunk nem merülhet ki a lelkész hivatalos ténykedése bizonyos szertartások gépies végzésében, hanem még csak azok után kezdődik, a mindennapi élet evangéliumi irányításában. Ezt az Irányítást pedig röviden e két szó fejezi ki: belmisszió és pásztorkodás. Nem akarok most e szent feladatok részletes fejtegetésébe belebocsátkozni. Aki egyszer megkezdi az egymásba folyó kettős épitő munkát, az előtt magától bontakozik ki a munkamező és maguktól kínálkoznak a munka eszközei. Én csak tisz-