Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

23 gozó, építő, alkotó,, a szeretetet és megértést képviselő egyháznak 7. kell újjászületnie. Én úgy érzem, hogy most már az egyházakra is ki van mondva az Ur Ítélete: Aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Nem a harcoló, nem is a beszélő, hanem az alkotó egyházaké a jövő. S ha mégis harci kedve támad valamelyiknek, harcoljon a hitetlenség, a bűn, a léhaság ellen. Míg van töretlen föld, senki se szántogassa el a szomszédjáét, hanem erejét és buzgalmát az ugartörés szent munkájában edzze alkotássá. Ami egyházunk sohasem volt harcos egyház. Inkább magábamélyedő, inkább elmélázó egyház volt. Ezért maradt el egy kissé a haladó idő rohanása mellett. De van benne elég isteni erő, hogy új életre támadjon Csak hivatását kell megértenie, ami nem más, mint életerős gyakorlása a szeretetnek, a békességnek, az Isten lelkétől áthatott munkának. Testvériséget igyekezem fenntartani minden pozitív alapon, a kijelentett Istenige alapján álló egyházzal. Különösen és mindenek előtt a velünk történeti vérség és evangéliomi igazság szent kötelékeivel összefűzött testvéregyházakkal. De lelki szövetséget, ha lehet, társadalmi szövetséget is szives örömmel ápolgatok mindazokkal a vallási közösségekkel, amelyek az isteni igazság által megszentelt emberi erkölcs alapján állva törekszenek a társadalom nemesítésére. De hogy szövetségesül elfogadjanak, belsőleg erőseknek kell lennünk. Évtizedek óta hanyatlást mutat magyarhoni evangelikus egyházunk. A társadalom modern alakulása a protestantizmusnak nem kedvez. Hazánk felekezetközi viszonyainak múltja és jelene sem szolgál erősítésünkre. Ezek megváltoztatása nem áll hatalmunkban. De erősödésünk feltételeit nem is kivülről kell várnunk, hanem önmagunkban kell megtalálnunk. Nagyobb összetartás, öntudatosabb buzgóság, lángolóbb egyházszeretet, több munka, evangeliumibb lélek, krisztusibb szellem, apostolibb odaadás legyenek erényeink és akkor velünk együtt egyházunk is emelkedni fog. Én az egyházépítő és egyházerősítő munkában akarok első lenni. Első a küzdők közt, vezér a buzgók táborában. Első nem a dísz viselésében, hanem a törődésben, az önmegtagadó, a mindent az egyház szolgálatába állító buzgóikodás Istennek tetsző igájában. Es én hiszem, hogy a kartársak lelkes gárdája meleg egyházszeretettel követ majd az egyházépítés megszentelt útjain. Ezen az úton emelkedésünk hatalmas tényezői iskoláink. Az evangelikus tanintézeteket multak nagyságának és dicsőségének fénye övezi. Kapuikban mindenkor a kultúra és haladás angyalai álltak őrt. Sajátos értékük fényforrása azonban meghalványult. Meghalványult, de el nem veszett. E fényforrás az evangéliomi szellem és az egyéni nevelés. E kettő összefügg és egymást feltételezi. Evangéliumi szellem nélkül nem nevelhetünk egyéniségeket, öntudatos egyéniség kifejlesztése nélkül pedig az evangéliomi