Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

24 . szellemnek nincs igazi otthona. Teljes értékében méltányolva az evangéliomi személyiség kulturális nagy jelentőségét, minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy egyházunk tanintézetei régi, nemes, próbás, dicsőséges sajátosságaikat újra visszanyerjék. S hiszem, hogy ebben tanáraink mind megértő és buzgó munkatársaim lesznek. Különösen azonban a nőnevelés ügyét kell hathatósan és eredményesen felkarolnunk. Nem ez a helye, hogy erre vonatkozólag részletes fejtegetésekbe bocsátkozzam, csak általánosságban emelem ki, hogy a nőnevelés mindenoldalú felkarolása, szerintem, a legfőbb egyházi érdek s boldog leszek, ha e téren alkotásokra lesz alkalmam rámutatni. Mert tapasztalattal is támogatott erős megyőződésem, hogy a nő maga a jövő s a nőnevelés helyes és alapos felkarolása egyházunk egész jövendőjére nézve döntő fontosságú feladat és teendő. Amint a mőnevelő-intézetek fejlesztését és alapítását, úgy népiskoláink lehető megtartását is múltból folyó kötelességünknek tekintem. Igaz, hogy a mindenfokú ingyenes állami népoktatás volna az az ideál, amelyet minden országnak önmaga iránt való kötelessége volna megvalósítani. De igaz az is, hogy ez a magyar államra nézve, viszonyaiból kifolyólag, még sokáig ideál marad. Addig pedig az egyházak, mint iskolafenntartók, az államnak olyan hűséges és készséges munkatársai, amelyektől az iskolákat igen komoly nemzeti vagy kultúrális okok nélkül kisajátítani mindenképpen megokolatlan. Arra fogok törekedni, hogy iskoláját egyházkerületünk egyetlen egyháza se áldozza fel a kényelem, vagy a könnyebb megélhetés kedvéért, de őrködni fogok azon is, hogy az iskolafenntartók az egyház méltóságának, tisztességének, államjogi hivatásának és társadalmi kötelezettségének megfelelően teljesítsék kötelességeiket s iskoláikat minden vonatkozásban a kellő színvonalon tartsák meg. Különben is az iskolák az evangéliomi életfelfogás természetes csatornái, melyeken át a jézusi világnézet és a tiszta keresztyén erkölcs a nép millióinak lelkébe ömlik szét. Az iskolák az egyház életfelfogásának és igazainak természetes terjesztői. Ezért kell az iskolákat megtartani és rájuk különösen nagy súlyt helyezni. Ma a nép legszélesebb rétegei idegenből hozott s meg nem emésztett káros eszmékkel és világnézetekkel kacérkodnak. Vallási igazságok leple alatt babonák, bölcsészeti színezetű felfogások lappanganak. Az ev. szabadság zászlójának árnyékában pedig közöny és árulás is meghúzódik. Ezek ellensúlyozására az ifjúság vallásos nevelését, a vallás tanítását egészen új mederbe kell terelni s legfőkép új lélekkel, melegebb szívvel, nagyobb buzgósággal kell végezni. A vallástanítás fejlesztése és javítása érdekében minden munkára, minden áldozatra és minden szigorúságra kész vagyok. De éppen úgy kész vagyok a belmisszió mindenoldalú fel-