Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

13 megállapítanunk, mert a protestáns egyházak testvéries egyetérté- 4. sének fogyatkozása egyúttal az egész protestantizmus gyengülését is maga után vonja. Mi azonban hisszük és akarjuk, hogy Isten segedelmével győzedelmeskedni fogunk nemcsak a bajokon, hanem a magunk csüggetegségén és elfogultságain is és a protestáns testvérekkel való hagyományos és szükséges jó viszonyt továbbra is hiven ápolhatjuk s meg fogjuk azt tartani és erősiteni egyházunk és nemzetünk életének javára. Erre külön is szeretéttel felhívom közgyűlésünk tagjainak s különösen lelkészeinknek, tanítóinknak és felügyelőinknek szives figyelmét. De még inkább felhívom szives figyelmüket a belső megerősödés szükségességére. Amely fal magában is erős, nem kell azt támogatni, megáll magában is. Megingott falainkat kell tehát elsősorban megerősítenünk. És itt a belmissziói munkát ajánlom a kerület egyházainak szives támogatásába. A belmisszió önmagunk építése, egyházunknak belső megerősítése. Híveinknek a hitéletben, a tiszta erkölcsökben, az egyházhűségben, a testvéri összetartásban s főként evangéliomi öntudatában való megtartása és szilárdítása csak a belmissziói munka révén érhető el. A belmisszió igy az igehirdetés kiegészítése, a szószéki igazságoknak, a hirdetett életfelfogásnak megvalósítása. E célból szerveztük az Evangélikus Szövetséget is, amely társadalmi egyesítése kiván lenni azoknak a hívőknek, akiket lélekben és meggyőződés közösségében az Ur örökké szent evangélioma egyesit. Az Evangélikus Szövetségnek minden egyházközségben való megszervezését annál üdvösebbnek tartanám, mert nemcsak lelki, hanem egyúttal érdekközösségbe is fűzi az evangélikus hiveket egymással. S tudjuk, hogy ma, az önzésnek és az érdekek hajhászatának a szomorúan klasszikus korában az embereket érdekeik szálainál megfogni s erkölcsi célok szolgálatába állítani hasznos és okos cselekedet. Az Országos Evangélikus Szövetség céljainak s eddigi munkálkodásának ismertetésére különösen is felhívom a közgyűlés tagjainak szives érdeklődését. A nemzet és egyházunk élete és sorsa évszázadok óta mindig szorosan egymásbafonódott. A nemzet és egyházunk emelkedése és gyöngülése mindig karöltve járt. Mikor a nemzetközi téveszmék hivei a nemzetet megtiporták, ugyanakkor egyházunkat is létében támadták meg. Most látjuk csak igazán, mikor a veszedelem elvonult fölöttünk, micsoda válságos helyzetbe sodródtunk s micsoda belső és külső pusztító erők tomboltak bennünk s körülöttünk. A tekintély és a törvény kigúnyolva, a rend félrelökve, a szabadosság kényére bocsátva ostromolta életerőinket. Az evangéliom maga is becsukott könyv volt és nem életforrás és nem vezérlő világosság a népek előtt. Széltében hirdetjük, hogy megcsonkított országunk és megtiport nemzetünk csak ugy tekinthet bizalommal a jövőbe, ha újjászületik, uj utakra tér s olyan erkölcsi erőkkel teliti meg a