Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

14 4. lelkét, amelyek nem a mindennapi élet porában való alkalmazkodó kúszásra, hanem a magasságokba való emelkedésre képesitik. Ugyanezt mondhatjuk egyházunkról is. Uj utakra kell térnünk. Uj utakra, amelyeken az alkotásokban példaadó apáink jártak. Régi utak ezek, csak nekünk ujak, akiket a gyakorlati keresztyénség életétől az elméleti keresztyénség hangoztatására, az egyedül Istent szolgáló alázatos önfeledtség gyakorlásától az alkalmazkodó vagy érvényesülni vágyó ügyeskedés ösvényeire tévesztett a világ divatja. Uj utakra kell térnünk, amely utakon nem virágokat tépdesünk a magunk s örökösen kritizáló és kicsinyesen szurdaló töviseket a mások számára, hanem amelyeken alkotások jelzik lépéseinket s szeretet és békesség hintése teszi értékessé életünket. A mult évek sok szomorú szenvedése és fájó összeomlása megtaníthat bennünket arra, hogy minden egyes lelkésznek apostolnak és diakónusnak kell lennie, minden egyes világi hívőnek pedig nemcsak hívőnek, hanem versenyt cselekvőnek, s egyenként és együttesen valami uj, nemes, jézusi, emelkedett lelkülettel kell képviselniük a hóditó és mindent átnemesitő evangéliomot. Mit tegyen és mit tehet mindenki az egyház szolgálatában a nemzet és a társadalom megújhodásáért, azt én formákba rovatolva el nem mondhatom. Mindent tegyen, amit csak tehet, de még többet is ennél: mindent, amire lelke buzdítja, még erején fölül is, hogy vallásossága a könnyen megtéveszthető népnek is a példa erejével ható támasza lehessen. Már a Károlyi-féle. forradalom idején is, majd a bolsevizmus tombolása közt is elhangzott a jelszó, hogy E. A.-unk revízióját a megváltozott viszonyok követelik. Most is felmerül talán az a gondolat, hogy a megcsonkított ország darabokra tépett egyháza a régi szervezet megszüntetését és átalakítását szükségli. Nekem azonban az a meggyőződésem, hogy a szervezet csak keret, amelyben többé-kevésbé kényelmesen és biztosan mozoghat egy közösség, de a fő az erő, ame'lyel mozog, a cél, amelyet kitűz, az út, amelyen jár, és legfőkép a lélek, amellyel él. Evangélikus egyházunkat lélek alkotta és lélek tartotta fenn századok próbás ostromai között, lélek fogja megtartani most és a jövendőben is. Nem intézményeken nyugszik az ev. egyház, hanem intézményeket teremt. Az uj helyzet, a megváltozott jelen, az aggasztó jövő nem nagyhangú és zajos mozgolódást, hanem szótlan, dacos, kitartó munkát és erősebb erkölcsi alapokon nyugvó egyházszeretetet, melegebb testvéri támogatást vár mindnyájunktól. így lehet majd a romokon uj, biztosabb jövőt építenünk és megmutatnunk a vallásosság mindent átható, népeket és társadalmakat felemelő hatalmas erejét. — Maga az állam is felismerte már a vallás népnevelő jelentőségét és nemzetnevelő' nagy szerepét abból az erkölcsi borzalmas • rombolásból, amelyet köztünk, népünk lelkében és ifjuságunk szellemében, iskoláinkban és társadalmunkban a vallástalan, materiális