Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922
1920. október
12 4 akarnak velünk haladni az uj ker. Magyarország megteremtésén, de azt is tudom és látom, hogy még ők sem elég erősek meggátolni azt az egyoldalú és életünkre törő harcos klerikális irányt, amely ujabban ismét a reverzálisok és téritgetések ostromával támadja a magyar protestantizmus életerejét s bontogatja a ker. kurzus nagyon is uj és igy még gyenge fundamentumait. Én ezekre a túlzókra hárítom a felelősséget azért a nemzeti szerencsétlenségért, ha a meg nem értés, a kíméletlenség, az egyoldalú felekezetieskedés továbbüzésével esetleg szétrobbantják a ker. egyházak uj szövetségét s rákényszeritenek bennünket arra, hogy ismét csak magunkra hagyottan, egyedül csak Isten kegyelmére és a magunk erejére támaszkodva küzdjünk tovább a létért. Mi ettől sem félünk, hiszen 400 év óta mi e hazában mindig mostohák, nem egyszer jogfosztottak voltunk, de azért megfogyva bár, mégis csak élünk és élni is fogunk az evangélium által, amely örökéletű. De ha magunkra leszünk kényszerítve, bizonyosan elsorvad a ker. kurzus is, mit fenntartani a protestantizmus támogatása nélkül csakúgy nem lehet, mint ahogyan megteremteni sem lehetett volna. A keresztyén kurzust azonban amig csak lehet támogatnunk és erősítenünk kell. Nem kívánok e tekintetben részletes megokolásba vagy fejtegetésekbe bocsátkozni, csak arra az egyre akarok rámutatni, hogy a keresztyén testvéries megértés nekünk is hozott már rég óhajtott gyümölcsöket a vallási viszonosság lassan fokozódó érvényesülésében. A magyar nemzeti hadsereg bevonulásának örökké emlékezetes szép ünnepén jelent meg első izben nyilvánosan és ünnepélyesen a különböző ker. egyházak hivatalos képviselete a közönség előtt a testvéries együttműködés szép közösségében, majd a nemzetgyűlés megnyitó ünnepén hangzott fel a kupolacsarnokban az evangéliom hirdetése és Luther dalának gyönyörű éneklése s azóta is a különböző katonai és nemzeti ünnepeken szép harmóniában vesz részt a protestáns és a katholikus lelkészi kar a hivek v építésére és a nemzeti összetartozás erősítésére. Hogy azért még nagyon messze vagyunk a teljes vallási egyenlőségtől, az kétségtelen, de a multakhoz képest a haladás mégis örvendetes és mi hinni akarjuk, hogy az összetört nemzet felépítése érdekében a ker. egyházak egyetértő és testvéries összesimulása meg nem akad, de sőt erősödni fog s előbb-utóbb megtermi majd áldott gyümölcseit. * A református testvéregyházzal való szokott jó viszonyunk az elmúlt nehéz években is változatlanul fennállott, de — sajnos — hem mélyült és nem erősödött olyan mértékben, amint azt a kö- " zösen viselt nehéz sors természetessé tette volna, talán meg is követelné. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a református egyházban ujabban mindjobban erősödik a kizárólagosságot teremtő szellem, amely kálvinista öntudatot fejlesztő célzatával akaratlanul is ridegebbé és merevebbé teszi testvéri viszonyunkat. Ezt csak azért kell itt