Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

12 4 akarnak velünk haladni az uj ker. Magyarország megteremtésén, de azt is tudom és látom, hogy még ők sem elég erősek meg­gátolni azt az egyoldalú és életünkre törő harcos klerikális irányt, amely ujabban ismét a reverzálisok és téritgetések ostromával támadja a magyar protestantizmus életerejét s bontogatja a ker. kurzus nagyon is uj és igy még gyenge fundamentumait. Én ezekre a túlzókra hárítom a felelősséget azért a nemzeti szerencsétlen­ségért, ha a meg nem értés, a kíméletlenség, az egyoldalú fele­kezetieskedés továbbüzésével esetleg szétrobbantják a ker. egyházak uj szövetségét s rákényszeritenek bennünket arra, hogy ismét csak magunkra hagyottan, egyedül csak Isten kegyelmére és a magunk erejére támaszkodva küzdjünk tovább a létért. Mi ettől sem félünk, hiszen 400 év óta mi e hazában mindig mostohák, nem egyszer jogfosztottak voltunk, de azért megfogyva bár, mégis csak élünk és élni is fogunk az evangélium által, amely örökéletű. De ha magunkra leszünk kényszerítve, bizonyosan elsorvad a ker. kurzus is, mit fenntartani a protestantizmus támogatása nélkül csakúgy nem lehet, mint ahogyan megteremteni sem lehetett volna. A keresztyén kurzust azonban amig csak lehet támogatnunk és erősítenünk kell. Nem kívánok e tekintetben részletes meg­okolásba vagy fejtegetésekbe bocsátkozni, csak arra az egyre akarok rámutatni, hogy a keresztyén testvéries megértés nekünk is hozott már rég óhajtott gyümölcsöket a vallási viszonosság lassan fokozódó érvényesülésében. A magyar nemzeti hadsereg bevonulásának örökké emlékezetes szép ünnepén jelent meg első izben nyilvánosan és ünnepélyesen a különböző ker. egyházak hivatalos képviselete a közönség előtt a testvéries együttműködés szép közösségében, majd a nemzetgyűlés megnyitó ünnepén hangzott fel a kupolacsarnokban az evangéliom hirdetése és Luther dalának gyönyörű éneklése s azóta is a különböző katonai és nemzeti ünnepeken szép harmó­niában vesz részt a protestáns és a katholikus lelkészi kar a hivek v építésére és a nemzeti összetartozás erősítésére. Hogy azért még nagyon messze vagyunk a teljes vallási egyenlőségtől, az kétség­telen, de a multakhoz képest a haladás mégis örvendetes és mi hinni akarjuk, hogy az összetört nemzet felépítése érdekében a ker. egyházak egyetértő és testvéries összesimulása meg nem akad, de sőt erősödni fog s előbb-utóbb megtermi majd áldott gyümölcseit. * A református testvéregyházzal való szokott jó viszonyunk az elmúlt nehéz években is változatlanul fennállott, de — sajnos — hem mélyült és nem erősödött olyan mértékben, amint azt a kö- " zösen viselt nehéz sors természetessé tette volna, talán meg is követelné. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a református egyházban ujabban mindjobban erősödik a kizárólagosságot teremtő szellem, amely kálvinista öntudatot fejlesztő célzatával akaratlanul is ridegebbé és merevebbé teszi testvéri viszonyunkat. Ezt csak azért kell itt

Next

/
Thumbnails
Contents