Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

11 nyodott. Hasonlókép egyes tanárok és tanitók is megfeledkeztek 4. nemes hivatásuk nagy erkölcsi követelményeiről és nemzetépítő kötelezéseiről s a népszerűség vagy a haszonlesés^ hamis fényét követve vagy téves képzetektől félrecsalatva a kommunizmus hazaés vallásellenes irányához szegődtek. Sajnos, hogy e megtévelyedés miatt több lelkész, tanár és tanító ellen még máig is vizsgálat vagy fegyelmi eljárás van folyamatban. Ezek névszerint való felsorolását legyen szabad most mellőznöm. Majd akkor szeretnék erre kitérni, ha az eljárás mind befejeződik és a lelkünk is meghiggad az objektiv ítéletre. Most csak annyit kivánok megjegyezni, hogy több hitbuzgósággal és erősebb egyházszeretettel mindezeket a bajokat és megszégyenitő eltévelyedéseket elkerülhettük volna. A bolsevizmus általános egyházi hatásáról szólva örömmel állapithatom meg, hogy hiveink közt pusztítást nem okozott. A tetszetős, szabados jelszavak alig itt-ott markoltak a nép lelkébe, de a hivek nagy többsége a bolsevizmus gyászos uralma alatt is nemcsak buzgón látogatta a templomokat, hanem elkobzott egyházi javaink pótlására mindenütt szívesen és néhol, mint pl. Budapesten, igazán bőkezűen áldozott. A vallástanitást is csak a vörösök erőszakossága, vagy szórványosan a tanitók behódolása szüntette meg a mult tanév nyári felénék utolsó heteiben, de a nép maga tudtommal mindenütt régi hűséggel kívánta a vallástanitást fenntartani. Mindenesetre megnyugtató bizonysága annak, hogy evangélikus népünk, még a munkásosztályhoz tartozók is, öröklött evangéliumi buzgóságot fejtenek ki az egyház fenntartásában és szent hivatásának teljesitése végett az anyagi és erkölcsi támogatásában. A bolsevizmus nyomása valamivel közelebb hozta a keresztyén egyházakat egymáshoz. A közös szorongattatás és a közös kincsek együttes féltése teremtette meg az u. n. keresztyén kurzust, amelynek lényege volna a ker. egyházak testvéries együttműködése a nemzeti egység és a magyar .kultura érdekében. Gyönyörű és értékes gondolat, amelynek valósítása igazán uj életet tudna teremteni hazánkban és egyházunkban egyaránt. A keresztyén egyházak testvéries együttműködése érdekében, mikor tudjuk, hogy abból az egész keresztyénségre és szegény magyar hazánkra is a legnagyobb áldás fakadhat, mi evangélikusok, akiknek négyszázados élete a keresztyénség és a haza érdekében hozott önkéntes áldozatok hosszú sorozata volt, minden áldozatot meg tudunk és meg akarunk hozni. Csak egyet nem hozhatunk meg: saját életünket. Készséggel támogattam és támogatom ma is a ker. kurzus fennállását, de az életünket támadó reverzálisok ellen kötelességemnek tartottam és tartom ezután is felemelni tiltakozó szavamat. Tudom és látom, hogy a kath. egyháznak nemcsak a világi, hanem az egyházi vezetői között is sokan vannak, akik becsületes őszinteséggel együtt