Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

9 1910. évi népszámlálás és a háború előtti adatok alapján a 4. következő: 1. Aradbékési esperességböl elszakították Apatelek, Arad, Kissemlak és Ujvarsánd egyházait 4 2. Bácsmegyéből csak Baja maradt, elszakadt ... 32 3. Bánság egészben elszakadt 26 4. Csanádból elszakadt Nagylak, Nagyszentmiklós 2 5. Horvát-Szlavon esperesség egészen elszakadt 15 6. Turóc esperessége egészen elszakadt 13 7. Zólyom esperessége egészen elszakadt 23 Összesen tehát elszakadt 115 gyülekezet, 222,978 lélekkel. Megmaradt 64 gyülekezet 249,500 lélekkel. Mondanom sem kell, hogy az egyházak népiskoláit is eivesziteítük, sőt a besztercebányai főgimnáziumot és a torzsai árvaházat, illetőleg konfirmandus-otthont is. Midőn e veszteségeinket elsiratom, nem akarom keserűségünket növelni annak elmondásával, hogy a zsupánok és ujszüleiü szolgabirák itt-ott, pl. a besztercebányai iskola elvételénél, milyen embertelenül bántak el nemcsak a tanárokkal és a tanulókkal, hanem magával az egyház autonómiájával is. És a legszomorúbb a dologban az, hogy az erőszakoskodók nagy részben szintén egyházunk hivei, sőt nem csekély részben papjai voltak. Megbélyegezni nem akarom őket, csak azt kívánom, hogy az Isten bünük felismerésére és bűnbánó jóvátételére vezesse őket. A megszállott területekről általában azt a hirt vesszük, hogy autonómiánkat felfüggesztették és uj rendelkezéseket léptettek életbe A cseh megszállás területén a régi egyházi tisztviselőket letették és uj embereket tettek helyükbe. A kicserélés szempontja mindenütt merőben politikai volt. E politikai üldözésnek a besztercebányai főg. tanári kara csaknem egészben áldozatul esett, de az elűzöttek mindenikét sikerült Csonkamagyarországban elhelyezni. Ezért elsősorban az Aszódi Petőfi-főg. vezetőségét illeti hálás köszönetünk. Ugyancsak igy helyeztük el többi intézetünkhöz is a kiűzött tanítók és tanítónők nem kis seregét, rtfig két menekült lelkészünk: ifjú Korén Pál nagybecskereki lelkész, aki atyjánál van, Moczkovcsák Ernő volt zólyomvámosi, a békési és Lombos Alfréd zombori' lelkész a budapesti esperességben, legutóbb pedig Kuncz Henrik verseczi lelkész, aki a katonaságnál nyert alkalmazást. Örömmel hangsúlyozom itt, hogy a szomorú nemzeti és egyházi összeomlás gyászában és vergődéseiben egyházkerületünk gyülekezetei, intézetei és hivei a megértő és segíteni kész testvérszeretet erényeivel meggazdagodva igyekeztek enyhíteni a nyomort, vigasztalni a gyászt, eltakarítani a romokat és menedéket nyújtani az otthontalanoknak. Alig is hiszem, hogy hittestvéreink közül bárki is jogosan emelhetne panaszt a