Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

7 egyházunkra és annak minden egyes tagjára messzemenő nagy 1—4. kötelezettségeket rónak, elsősorban azokra, akikre népünknek nevelése, tanítása és vezetése bizva van, lelkészeink és tanitóinkra. Az ő áldásos és serény működésük van hivatva azokat a sebeket meggyógyítani és azokat a csorbákat kiköszörülni, amelyeket az utolsó évek szomorú eseményei okoztak, és ha ők hivatásuk magaslatán állanak, ugy nem kételkedem abban, hogy egyházunk egy szebb és jobb jövőnek nézhet elébe. Ennek reményében, de elvárásában is, a Közgyűlés t. tagjait újból is üdvözölve, ezennel megnyitom a közgyűlést. A közgyűlés élénk helyesléssel fogadja az elnöki megnyitó beszédet, azt a püspök indítványa értelmében teljes terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvéteti és a kerületi felügyelő indítványára köszönetének és elismerésének ad kifejezést Chugyik Pál lelkésznek a gyámintézeti istentisztelet alkalmával tartott épitő beszédéért. 2. A kerületi világi főjegyző bemutatja a kerületi közgyűlés jogosult tagjainak összeállított jegyzékét és jelenti, hogy a választott tagok igazoló okmányai rendben vannak, minek folytán a világi elnök a közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 3. A közgyűlés a jegyzőkönyv'hitelesítésére az elnökség és a . jegyzői karon kivül Landgráf János, Dr. Szelényi Aladár, Broschko G. Adolf, Geduly Lajos és Kaczián János közgyűlési tagokat kéri fel. 4. Dr. Raffay Sándor püspök előterjeszti jelentését. Minthogy a jelentés előzetesen kinyomtatva és széjjelküldve nem lett, a püspök következő jelentését egész terjedelmében felolvassa. Két nehéz esztendő viharának pusztító rombolásait szenvedte át a lelkünk azóta, hogy kerületünk legutolsó közgyűlésén találkoztunk. A pusztító vihar összetörte hazánkat, széttépte egyházunkat, elsodorta nyugalmunkat, megszakgatta a lelkünket. És most itt állunk szegényen, elhagyottan, tanácstalanul. A sok szenvedést és gyászt, a tenger csapást és veszteséget minek elbeszélnem! Mindenikünk érzi szégyenét és bánatát Hiszen alig fejeztük be legutolsó egyetemes gyülésünket, máris ránkborult a rettentő harctéri összeomlás gyalázata, végigtombolt rajtunk az őszirózsás forradalom, amely pár hét alatt tehetetlen vergődésbe fulladt és rohamos iramban következett a menthetetlen pusztulás, a feltartóztathatatlan összetöretés, a*gyalázatba és nyomorba taszitó zűrzavar. A körülöttünk élő népek beleharaptak ezeréves nemzetünk testébe s romlott lelkű és bomlott idegzetű alkalmi nagyjaink könnyelműen kínálgatták oda balga elméletek és vak bosszú alacsony szolgaságában az ország legszebb részeit, széttépve igy egyházunkat is.