Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

6 1. ségnek,- mint az egyeseknek és amelynek hatása alatt az egész ország és összes intézményei ugy vonaglottak, mint a legmagasabb fokú láztól kínzott halálos beteg. Ez a sajnos esemény a proletárdiktatúrának néhány elvetemült gonosztevő által reánk erőszakolása által következett be. A proletárdiktatúrának hivei és. a kommunizmusnak egyrészt csupán önző célokból, másrészt habár félrevezetett, de meggyőződésből hirdetői, ugy tüntették fel az általuk inaugurált helyzetet, mint azt az uj korszakot, amely felkelő napként világosságot áraszt az egész világra, feloldja a lenyűgözött emberiséget béklyói alól és még eddig soha nem tapasztalt boldogságot és megelégedettséget áraszt az egész emberiségre. Néhány rövid hónap elég volt ahhoz, hogy a világbolonditóknak felült józan nép is tudatára ébredjen annak, hogy a felvilágogosulást hirdető tanok nem egyebek, mint a vallásos érzést és az erkölcsöt lerontani és a sárba rántani akaró, de az ezeknek helyébe mit sem nyújtó törekvések, a béklyókból való felszabadítás nem egyéb, mint a legtürhetetlenebb zsarnokság és fékevesztett terror, amely a legártatlanabb véleménynyilvánítást sem türi meg, és a boldogság és megelégedettség nem egyéb, mint nyomor és nélkülözés. t Es mindezeket tetézte a nyíltan hirdetett kíméletlen osztályharc, amely nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a vagyonos osztályt vagyonából kiforgatni, hanem létfenntartását is lehetetlenné tenni akarta. Mindnyájan tudjuk, hisz tapasztaltuk, hogy ennek a rémkorszaknak egyik legfőbb törekvése volt az egyházat összes intézményeivel együtt megsemmisíteni, az egyházaknak keservesen gyűjtött szerény vagyonát elkobozni és ily módon megvonni tőlük a fenntartásukhoz nélkülözhetetlen anyagi eszközöket. Ez a gálád merénylet nem sikerült! Sőt ellenkezőleg jóleső megelégedéssel és benső lelki örömmel tapasztalhattuk, hogy akkor, amikor a tanácsköztársaság a legelvetemültebb módon egyházunk elpusztulását igyekezett elérni, egyházhiveinknek ragaszkodása egyházunkhoz szorosabbá, áldozatkészsége fokozottabbá és hitélete bensőbbé vált. Ezeknek köszönhettük, hogy ebből a veszedelmes válságból nagyobb anyagi károsodás nélkül kikerültünk, mig másfelől azt a veszteséget, amelyet egyes egyházhiveink és ezek között — sajnos — egyes" alkalmazottaink eltévelyedése és lelki világuk megfertőzése által szenvedtünk, legnagyobbrészt kiegyenlítette az egyházunk mellett tántoríthatatlanul megmaradt híveinknek sokszorosan fokozott hitbuzgósága. És ezért adjunk hálát az isteni gondviselésnek, mely legnagyobb bajaink között sem hagyott el bennünket; de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az imént emiitett sorscsapások épen