Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1916. szeptember

12 5. lelkész, Schultz Aladár dunaegyházai lelkész, szabadságoltatott 1916 febr. havában; újabban behívatott: Banczik Aladár csővári lelkész, Chugyik Pál aszódi lelkész, szabadságoltatott 1914 nov. 12-én és Szikora Mihály hontkirály falvai lelkész. Összesen 18 lelkész. A mi az egyházunk belső vallásos életét illeti, erről a beérkezett jelentések kedvező eredményt tüntetnek tel. Az emberek szíve általában fokozottabb mértékben fordult az Ég felé hitével, reménységével, félelmével és bizodalmával. Az istentiszteletek úgy vasár- és ünnepnapokon, valamint — a hol ez szokásban volt vagy újonnan behozatott — hétköznapokon is, mindenütt nagyon látogatottak. Az Úrvacsorával élő hívek száma a rendesnél a legtöbb helyen nagyobb volt. A közönséges istentiszteleteken kívül a vallásos buzgóság előmozdítására több helyen tartattak vallásos estélyek, ifjúsági és esteli istentiszteletek. A konfirmácziói oktatást mindenütt a lelkészek végezték s itt csak az a kár, hogy a legtöbb helyen azon viszony, a mely ezen oktatás alatt a lelkész és a konfirmáltak között kifejlődhetik, az ünnepélyes konfirmácziói aktus után rendszerint megszakad. Pedig az ifjúsági egyesületek, egyházi énekkarok s más hasonló egyházias egyesületek létesítésével milyen szépen lehetne e viszonyt továbbfejleszteni, a mi által a lelkész magának hatalmas segítséget nevelhetne fel a belmissziói munkához. A belmisszió tevékenységgel különben általában nagyon lassan haladunk előre. Még mindig nincs meg e tekintetben az az igazi lelkesültség, a melylyel az ügyet felkarolnunk kellene; pedig erre nagy szükségünk van, mert minél többet s minél több irányban foglalkoznak egyházunk hívei az egyház dolgaival, a vallásos eszmékkel, minél több alkalmat adunk különösen a fiatalságnak, hogy egyházunkhoz való szeretetükről, ragaszkodásukról tanúbizonyságot tegyenek, annál inkább erősödik az öntudatuk és hithűségük, a mely azután úgy erkölcsi, mint hitbeli kísértéseknek is hatalmasan ellenállni tud. A jelen, de még inkább a jövő már erősen figyelmeztet bennünket, hogy ha egyházilag kedvezőleg továbbfejlődni és nem pusztulni akarunk, hogy minden megengedett módot és alkalmat felhasználjunk nemcsak a templomban és a szószékeken, hanem az élet minden viszonyaiban is, hogy híveinket magunkhoz vonjuk s őket vallásos buzgóságukban erősítsük. Híveink egyébként az egyházi szertartásokat rendesen igénybe tették. Az egyes gyülekezetekben béke és egyetértés uralkodott. Az év folyama alatt megejtett lelkészvalasztások mindenütt szép rendben, többnyire egyhangúlag folytak le. A rend és békesség helyreállítására, vagyis inkább a viszony