Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1916. szeptember

viselésében vetett erős hitem. Kétesztendei legsúlyosabb megpróbáltatások között sokszoriestük, vártuk lélekzetvisszafojtva hős fiaink ti tán i küzdelmének kimenetelét s az Isten velünk volt megsegítő kegyelmével s mi oly sok veszély után „megfogvva bár. de törve nem" állunk rendületlenül, erős karddal O»/ a kézben s erős bizalommal a lélekben. f f r Áldott, óh áldott legyen ezért az Úr szent neve! Es a midőn — e sorok írása idején — az Isten iránti hálánk legmélyebb érzetével helyezzük el az „Eben Haezer" kövét a két háborús esztendő határán, a kialakulandó jövő sorsunkat is lelki nyugalommal tesszük le atyai kezébe. Mert hiszem és vallom a zsoltáríróval (Zsolt. 44): „Te magad vagy az én királyom, óh Isten! általad verjük le szorongatóinkat; a Te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ívemben bízom és kardom sem védelmez meg engem, hanem Te szabadítasz meg minket szorongatóinktól és gyűlölőinket te szégyeníted meg." Természetesnek fogja találni a főt. kerületi közgyűlés, hogy az egyházi viszonyaink és tevékenységünk egyesztendei képét tartalmazandó püspöki jelentésemet ily szavakkal vezetem be. De úgy érzem, hogy ez az ú. n. világháború, a melyben élünk s abban a mi édes magyar hazánk helyzete, sorsa s jövője mindnyájunknak első s legfőbb gondolatát képezi, a mely mellett minden egyéb másodrendűvé válik. Úgy érzem, hogy egyházunk sorsa kikapcsolhatatlanul össze van forrva azon nagy világtörténelmi eseményekkel, a melyek ott a harczok véráztatta mezején történnek, s hogy ezekről gondolkozva, egyszersmind evang. anyaszentegyházunk sorsáról s jövőjéről gondolkozom. Adja a kegyelem Istene, hogy mielőbb lecsendesüljön a pusztító vihar s szűnjön meg a további vérontás. Az Úr támassza fel mielőbb mindnyájunkra a békesség áldott napját, a melyért a népek milliói imádkoznak! Szívemből fakadó e fohászszal s hittestvéri szeretettel van szerencsém jelentésemet a következőkben megtenni: Egyházi élet. 1. Egyházi életünkben a lefolyt egyházközigazgatási évben a legfőbb feladatot a haza iránti szent kötelességeink teljesítése képezte. Egyetemes egyházunk jól felfogott érdeke, jelene és jövője nem választható el az egyetemes nagy nemzeti érdekektől, a magyar haza mindenkori sorsától. így természetes, hogy a midőn az állami organizmus és a társadalmi osztályok minden fokon a haza nagy védelmi harcza érdekében nemes