Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

175' gyógyszerész és Langhoffer Károly kiszácsi lelkész személyében. Üdvözlöm a Gyámintézet új munkásait és Isten áldását kívánom működésükhöz. Németországi testvéregyletünkkel: a Gusztáv Adolf-Egylettel való szoros hittestvéri viszonvunkat csak bensőségesebbé ~ OB tette az a szilárd szövetség, amely a Németbirodalom és az osztrák-magyar monarchia között fennáll és amelyet annyi hősnek együttes, vállvetett küzdelemben kiomlott vére pecsételt meg örök időkre. Bár a háborús év a német nemzet fiainak áldozatkészségét is fokozottabb mértékben vette igénybe és bár a Gusztáv Adolf-Egyletnek is — ami különben természetes — elsősorban az orosz hordák feldúlta Kelet-Poroszország, illetve az ottani hittestvérek felsegítésére kellett figyelmét és anyagi eszközeit fordítani, az áldott tevékenységű Egyesület rólunk sem feledkezett meg, amennyiben eddigi gyámoltjait a háború előtti keretben és mértékben továbbra is segélyezte. Szegény egyházak, missziók, a torzsai Konfirmandus-Otthon és özvegyek közvetve és közvetlenül 17,000 K G. A.-egyleti segélyt kaptak ez évben. A segélyezések ügyét, valamint az Egyesület folyó ügyeit együttes elnöki konferenciákon tárgyalták és intézték el, miután az idei Gusztáv Adolfegyleti nagygyűlés nem volt megtartható a háborús viszonyok okozta nehézségek miatt. Amidőn egyházainknak és szeretetintézményeinknek a háború dacára is hathatós segítéseért e helyütt is köszönetet mondok a Gusztáv Adolf-Egyesületnek, Isten áldását kívánom további munkásságára és Isten áldását kívánom hatalmas szövetségesünkre, a nagy német nemzetre. Egyben vagyok bátor ama óhajomnak kifejezést adni: vajha a közöttünk és a Gusztáv Adolf-Egyesület között fennálló kötelékek még szorosabb, szilárdabb alakot öltenének! És ezt annál is inkább óhajtom, illetve óhajtanám, mert ma már azok a múltban is rajtunk kívül fekvő okok, külpolitikai okok, amelyek annak idején, Gyámintézetünk alapítása idején, a szoros együttműködést lehetetlenné tették, tárgytalanok, másrészt meg, mert a külföld, természetesen elsősorban Némethon evangélikusaival való szorosabb kapcsolat csak fejlesztené egyházunk híveiben az evangélikus öntudatot. Mint minden évben, úgy az idén is meg kell emlékeznem évi jelentésemben a Gyámintézet égisze alatt működő torzsai árva- és szeretetházról, illetve konfírmandns-otthonról. Az intézet 1915. évi jelentése közkézen forog. E jelentés szerint a mult évben 45 árvát látott el és nevelt az intézet. A jelen viszonyok mellett ez bizony magas létszám. Annál is inkább, mert az intézetnek tulajdonképen küzdenie kell a létért. Tőkéi nincsenek. Egyedüli tőkéje a könyörületes szívű emberek