Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

176' jóakaró támogatása. Ennek a tőkének kamataiból, leginkább fillérekből összegyűlő adományokból tartja fenn üzemét. S ez az üzem az említett létszám mellett meglehetősen nagv összegeket emészt fel. 1914. évi kiadásaink az évi zárszámadás adatai szerint kerek összegben 12,000 koronát tettek ki. Egy hónapra tehát 1000 korona esik. De havonta 1000 koronát úgyszólván tisztán csak adományokból összegyűjteni nagy feladat. Különösen a világháború idején, amikor az emberek minden érdeklődését a háború és annak eseményei kötik le. Pedig most talán még fokozottabb érdeklődésre lenne szükségünk, mint bármikor. Bevételeink, a befolyó adományok nem állanak egyensúlyozó arányban a nagy drágaság következtében folyton emelkedő kiadásokkal. Súlyosbítja helyzetünket még az a körülmény, hogy intézeti épületünk nem tehermentes. Van 8000 korona építkezési adósságunk, amely összegből 5000 korona kerületi kölcsön folyó év december 1-én esedékes. Ilyen körülmények között félő, hogy nem leszünk képesek vállalt kötelezettségeinknek eleget tenni. Pedig épp a háború okozta nagy nyomor csak még nagyobb kötelességeket ró reánk, amennyiben folyton emelkedik az árvák, az elhagyottak száma és mind többen jelentkeznek nálunk felvételért. Az eddiginél nagyobb érdeklődés nélkül azonban képtelenek vagyunk többet tenni, képtelenek vagyunk újabb árvákat felvenni. Hányat kellett már eddig is — vérző szívvel bár — de mégis elutasítanunk! Erőteljesebb támogatást kérünk tehát az evangélikus összességtől, mert a nyomor nagy és a nyomort enyhíteni mindannyiunk kötelessége. Ne feledkezzünk meg tehát az árvákról, ne feledkezzünk meg evangélikus árváinkat evangélikus keresztyén szellemben nevelő intézeteinkről, ne feledkezzünk meg a torzsai szeretetházról, enyhítsük adományainkkal az árvák sorsát, mert „a tiszta és Isten előtt, és az atya előtt, szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megtartani magát e világtól". (Jak. I, 27.) Ezt az isteni szolgálatot azért senki el ne mulassza! Az ifjúsági gyámintézeti egyesületek jelentései nem fekszenek teljes számban előttem, így működésükről áttekinthető képet nem nyújthatok. De a beérkezett adatok alapján általánosságban jelenthetem, hogy — eltekintve az egyes számadásokban észlelhető fel-, illetve lehullámzástól — ifjúsági egyleteink a tőlük megszokott buzgósággal vették ki részüket a háborús év könnyettörlő munkájából. Ugyanez áll nőegyleteinkre vonatkozólag is. Jelentéseiket nem küldötték be valamennyien. így a részletes beszámolótól