Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

174' mint 700 K-t adakoztak, adakoztak egyéb háborús jótékonysági célokra is, de emellett nem feledkeztek meg egyházi jótékony intézményeinkről sem, amennyiben — eltekintve az árvaházunknak hozott természetbeni adományoktól — árvaházunkra és Gyámintézetünk céljaira ez évben kb. 800 K-t adakoztak már. Hozzá kell még tennem, hogy ez az összeg sokak kis adományaiból tevődött össze. Nem lehetne mindenütt adakozásra szoktatni az embereket? Nem lehetne őket hozzászoktatni ahhoz, hogy örvendetes családi eseményeknél, esküvőknél, kereszteléseknél stb. egy, ha mindjárt kisebb, de egyházi célt szolgáló adományban is juttassák kifejezésre hálájukat Isten iránt? Nem lehetne gyakorlattá tenni, hogy különösen a tehetősebb egyháztagok, halálesetek alkalmával jótékonycélú adományokkal áldozzanak az elhunyt emlékének ? Nem lehetne-e talán ezen az úton szorosabbá tenni az egyház és a szívek között sok helyütt — sajnos — meglazult kötelékeket? Adja Isten, hogy buzdító szavam ne legyen a pusztában elhangzó szó. Adjon az Űr pásztorainknak lelkesedést és buzgóságot, híveinknek könyörületes szívet, adakozó kedvet. Mert: „aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, az olyan ember bűnös" (Jak. 4, 17). Fogjunk tehát össze nemes ambícióval és tegyünk jót mindenikkel, „kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivei" (Gal. 6, 10), nehogy a nagy számadásnál ránk is vonatkoztassák az ítélet: „Ha valaki az övéiről és főképen az ő háznépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadja és a hitetlennél alábbvaló" (Tim. I. 5, 8). Viseljünk tehát gondot házunk népéről, egyházunk erőtelen, gyenge, küzdő gyülekezeteiről, szeretetintézményeiről. Adakozzunk, áldozzunk a Gyámintézet szent céljaira! — Igen: vigyük egy szebb jövő felé Gyámintézetünk ügyét és ne restüljünk meg az adakozásban — hisz minden adomány csak gazdagabbá tesz bennünket, mert: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegvelmesen ád a szegénvnek; és az Úr az ő jótéteményét megfizeti neki" (Péld. 19," 17). Ami az elmúlt gyámintézeti év munkáját illeti, annak eredményeiről van szerencsém a következőkben beszámolni: A háborús viszonyok lehetetlenné tették a mult évi egyet, gyámintézeti közgyűlés megtartását. A folyó ügyeket az 1914 december 3-án Budapesten tartott központi bizottsági ülés intézte el. A kerületünk kötelékébe tartozó egyházmegyei Gyámintézetek vezetőségeinek névsorában a következő változások történtek: az arad-békési Gyámintézet egyházi elnökévé Frint Lajos aradi lelkészt választotta meg, a bácsi egyházmegyei Gyámintézet pedig új elnökséget kapott Szmik Gyula óbecsei