Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1915. szeptember, október

173' helyütt hátrányosan befolyásolta a gazdasági és megélhetési viszonyokat — a legtöbb helyen, különösen a földmíveléssel foglalkozó gyülekezetekben, nem remélt anyagi fellendülést és vagyonosodást vont maga után. Ez tény. S ezt a tényt — azt hiszem — nem is akarja cáfolni senki. Ha azonban így áll a dolog: honnan van az, hogy a gyámintézeti jótékonyság nem tartott lépést az általános jótékonyság emelkedő irányzatával? Talán onnan, mert csak hadicélokra volt szabad gyűjteni? De ez az ellenvetés önmagában omlik össze. Mert ha ez a körülmény szerepelne ok gyanánt, úgy egyáltalán nem gyűlt volna össze semmi. S különben is nem erről van szó. Hanem inkább arról: mi az oka annak, hogy — miként az évi számadások mutatják — a gyámintézeti bevételek átlag eg}

r összeg körül hullámzanak és hogy ez a stagnálás még ebben a háborús évben sem volt megszüntethető, amikor pedig legtöbb helyütt — szívesen adakoztak az emberek? És aztán mi az oka annak, hogy a délvidéki megyéknél mindenesetre szegényebb és kisebb Zólyom az, amelyik jó példával jár elől s amelyik nemcsak az idén, hanem már tavaly, tavalyelőtt is aránylag a legnagyobb összeget gyűjtötte az összes kerületbeli egyházm. gyámintézetek között? Én nem akarok ítélni, még kevésbbé elítélni. De jogom van, sőt kötelességem is: tárgyilagos kritikát gyakorolni és ez úton buzdítani. — Nézetem szerint a gyám intézeti életben észlelhető stagnálás oka: az ambíció hiánya. Az ambíciót a szó valódi, nemes értelmében gondolom. Minden egyes lelkésztestvérnek ambicionálnia kellene, hogy gyülekezetének tagjai ne mulasszák el a jótékonyság gyakorlását, hogy gyülekezete esztendőnként lehetőleg mindig többet és többet adakozzék egyházépítő nemes célokra. Mert adományokra mindig szükség van és lesz, hisz: „szegények mindenkor lesznek veletek". (Máté 26, 11.) A szegényeken, a nélkülözőkön könyörülni pedig kötelesség, mert maga az Ur mondja: — „parancsolom neked és azt mondom, hogy örömest megnyissad kezedet a te atyádfiának a te földeden". (5. Móz. 15, 11.) — Azt hiszem: ha megszívleljük ezt az intést s ha nem mulasztjuk el híveinket is nyomatékosan jótékonyságra inteni és könyörületességre buzdítani — úgy buzgalmunk és fáradozásunk nem lesz eredménynélküli. És hogy nem lesz eredménynélküli — azt közvetlen tapasztalatból állíthatom. Nem hivalkodásból, vagy dicsekvésből, hanem buzdítás céljából, valamint állításom bizonyítása céljából a magam egyházközségére, Torzsára mutatok rá. Egyházközségem hívei kivették részüket az általános jótékonyság gyakorlásából is, így a meglehetősen nagy értéket képviselő természetbeni adománvokon kívül a Vörös Keresztre több