Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912–1918

1913. szeptember

36 6. gató és a vezetése alatt álló tanárikar lelkes és buzgó munkásságáról. A most lefolyt tanévben elnöki helyettesemül Placskó István, szarvasi lelkészt bíztam meg; miniszteri biztos pedig dr. Szlávik Mátyás, theol akad. tanár volt. Az egyházkerület képviseletében a képviselő-vizsgálatokra bizottsági tagokul Kelló Gusztáv, szarvasi lelkészt és Dankó Soma, szarvasi tanítót küldtem ki. Elismeréssel kell nyilatkoznom arról a szigorú mértékről, melyet az intézet alkalmaz s különösen arról, hogy ily mérték alkalmazása mellett a képesítő-vizsgálatra bocsájtott 16 jelölt közül öt jelölt kitűnő oklevelet, három jeles, öt pedig jó oklevelet nyert. — Elégséges nem volt. — Két tárgyból egy jelölt, egy tárgyból két jelölt javító-vizsgálatra utasíttatott. , Örömmel jelenthetem, hogy az évről-évre konstatált dicséretreméltó haladás mellett tanítóképzőnk tanulmányi szempontból ma már a modern tanítóképzők színvonalát érte el. Nemcsak helyettesem és az intézet illetékes elöljáróságának jelentései alapján közölhetem ezt, hanem a tanügyi kormánynak ezen intézetünkhöz kiküldött miniszteri biztosai és szakközegei látogatásaikor felvett s hozzám felterjesztett jegyzőkönyvei is kiemelik azt, hogy a sok nélkülözésen keresztül ment intézet, igazgatójának és tanárainak fáradságos és buzgó munkásságával, tanulmányi szempontból a modern tanítóképzők színvonalát érte el. Nemcsak egyházkerületünk, hanem egész egyházegyetemünk áldásthozó intézményévé fejlődött szarvasi tanítóképzőintézetünk. De a mikor e körülményt örömmel megállapíthatom, rá kell mutatnom sok oly nehézségre, melyek ezen intézetünk színvonalon maradását és továbbfejlődését kétségessé teszik. Intézetünkről, mint a modern követelményeknek megtelelő intézetről, a jelentések és a tanügyi kormány szakközegeinek jelentései alapján, csupán tanulmányi szempontból beszélhetünk. Igaz, hogy egy intézet életében ez a legfontosabb körülmény, de ha a tanulmányi fejlődés feltételei nincsenek meg, az e tekintetben elért modern színvonal — bármily fáradságos és lelkes munka eredménye is legyen az — mindaddig nem tekinthető biztosítottnak és mindaddig nem szolgálhat megnyugvásunkra, míg e feltételeknek is eleget nem tettünk. Ezzel kapcsolatban oly körülményre kell utalnom, mely egyházkerületünktől, mint ezen intézetünknek fenntartójától, számottevő áldozatkészséget igényel. Mint tanítóképző-intézetnek lehetőleg lépést kell tartania az állam hasonló intézeteivel s egy körülményre óhajtom a figyelmet felhívni, arra, hogy az állami intézetekben a növendékek nagy része teljesen